Tévhitek cikksorozatunkkal megkíséreljük lebontani a tévhitek falát, ami az emberek és az igazság közé áll. A sorozat témái nemzetközi kérdések lesznek. A negyedik részben a bioélelmiszerekkel foglalkozunk (az előző részek itt, itt és itt olvashatók). Hittaller Ádám írása.

Negyedik tévhit: a bioélelmiszerek egészségesebbek és magasabb tápértékűek, mint a hagyományos gazdálkodással előállított élelmiszerek.

Az igazság: bár sokkal jobban esne, ha valami igazán végletes, provokatív, nesze-neked kontraállítással indíthatnék, az igazság sajnos általában túlságosan összetett és változékony ahhoz, hogy súlyos károsodás nélkül átvészelje az ennyire szélsőséges egyszerűsítést és tömörítést. Az egészség és a táplálkozás is soktényezős, nehezen vizsgálható, politikai és marketingérdekekkel sokszorosan átszőtt téma, a bioélelmiszerek pedig épp ezek metszetében helyezkednek el, így nincs könnyű dolgunk. A zanzásított összefoglalás tehát ezúttal elmarad, nem volna méltó.

Egyáltalán, mit is jelent az, hogy bio? (A „bio”, az „öko” és az „ökológiai” kifejezések ebben a kontextusban ugyanazt jelentik, a cikk során mindhármat használom; nem engem, hanem a túlpörgött marketingeseket kell hibáztatni!) Röviden: ha egy termék teljesen megfelel az EU ökológiai gazdálkodásról szóló rendeletében meghatározott feltételeknek és az EU valamelyik tagállamából származik, akkor sikeres tanúsítást követően a termékre felkerülhet az ökológiai logó, ami mutatja a vásárlónak, hogy biotermékkel van dolga. A „bio” tehát az előállítás módjára utal, nem a termék összetételére vagy tápanyagtartalmára.

Forrás: pexels.com

„Az ökológiai gazdálkodás olyan mezőgazdasági módszer, amelynek célja, hogy természetes anyagok és eljárások felhasználásával állítson elő élelmiszereket. Ez azt jelenti, hogy az ökológiai gazdálkodásnak általában korlátozott környezeti hatása van, mivel ösztönzi:
-az energia és a természeti erőforrások felelősségteljes felhasználását;
-a biodiverzitás megőrzését;
-a regionális ökológiai egyensúly megőrzését;
-a talaj termőképességének javítását;
-a vízminőség fenntartását.
Emellett az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó szabályok ösztönzik a magas színvonalú állatjólétet, és megkövetelik a mezőgazdasági termelőktől, hogy megfeleljenek az állatok fajspecifikus viselkedési igényeinek.” [1]

Az ökológiai növénytermesztés legfontosabb aspektusai:

  • GMO-k, ionizáló sugárzás, nitrogénalapú műtrágyák tiltása;
  • műtrágyák, mesterséges gyomirtók és rovarirtók használatának korlátozása;
  • vetésforgó alkalmazása, nitrogénkötő növények és zöldtrágya termesztése (talajkimerülés ellen)
  • kártevőknek ellenálló fajták választása a természetes kártevőkontroll elősegítésére.

Az ökológiai állattenyésztés legfontosabb aspektusai:

  • 100%-osan ökológiai gazdálkodásból származó takarmányokkal szükséges az állatokat etetni (kivételt képeznek a kifejezetten erre a célra engedélyezett nem-öko termékek);
  • klónozás, embriótranszfer, hormonok használatának tiltása;
  • antibiotikumok használatának korlátozása egyes állatokra és csak akkor, ha az állat egészsége megköveteli;
  • kötelező a természetes szoptatás és a természetes szaporítás (bár a mesterséges megtermékenyítés megengedett);
  • az állattartók és a személyzet megfelelő képzése;
  • az állatok számának korlátozása az állatok jóléte, valamint a túllegelés, erózió és szennyezés elkerülése érdekében;
  • az állatok számára, amikor csak lehet, kijárást kell biztosítani a szabadba és/vagy szabad legelőre;
  • az állatok megkötözése, elkülönítése tiltott, kivéve egyes példányok esetében és ideiglenesen, ha egészségügyi, biztonsági vagy jóléti okokból van rá szükség. [2]
Forrás: pexels.com

Ezek alapján ösztönösen felmerülhet bennünk, hogy az ökológiai gazdálkodás „természetesebb” módszereket alkalmaz, és ez leggyakrabban ugyanolyan ösztönösen pozitív dolognak tűnik. A természetesség fogalma azonban becsapós, egyrészt mert meglehetősen homályos fogalom (Mert hol is húzódik a természetesség határa? A virtuális valóságnál? A fogamzásgátlásnál? Az iparosodásnál?  Ott, ahol az ember elkezdett szerszámokat használni? Vagy amikor lejöttünk a fáról?), másrészt mert végletesen leegyszerűsít, egyetlen értékítéletre redukál egy amúgy összetett témát. Ráadásul kétségtelen, hogy nem minden „jó”, ami természetes (a fekete himlő például kifejezetten természetes jelenség volt, mégsem hiányzik senkinek). Ez nem jelenti azt, hogy a természetesség mint érték elvetendő, sőt: a természetesség alapvető fontosságú referenciaként szolgál az élet minden területén, és általánosságban, ellentmondó információk hiányában kevesebbet és kisebbeket hibázunk, ha a természetességre törekszünk, mint hogyha megfontolás nélkül elvetjük azt. Azonban, mivel a bioélelmiszerek természetessége akár az önkéntelen asszociációk, akár a szándékos marketing (valószínűleg mindkettő) eredményeképp azt alakította ki sokakban, hogy ezek az élelmiszerek magasabb tápértékűek és egészségesebbek, mint a hagyományos gazdálkodással előállított társaik, mi itt most ezek alapján a pontosan definiált, mérhető és számosítható tulajdonságok alapján, a természetességtől elvonatkoztatva igyekszünk vizsgálni a bioélelmiszereket.

Csak hogy pontosítsuk a vizsgált tulajdonságokat:

  • Magas tápértékű étel: olyan étel, amelyben olyan arányban találhatók meg a tápanyagok (szénhidrátok, fehérjék, zsírok, vitaminok, ásványi anyagok, víz), ami elősegíti a kiegyensúlyozott étrendet, ezáltal az egészség megőrzését. [3]
  • Egészséges étel: olyan étel, ami segíti az egészség megőrzését, tehát kiegyensúlyozott étrend részeként csökkenti a táplálkozással kapcsolatos betegségek és problémák (szív-és érrendszeri betegségek, elhízás, allergiák, rák stb.) kialakulásának, vagy az ezeknek betudható korai halálozásnak a kockázatát. [4]

Forrásként általában a PubMed-et használom, ami egy ingyenes keresőprogram; segítségével hozzáférhető a MEDLINE adatbázis, ami több ezer válogatott tudományos folyóirat sokmillió cikkét tartalmazza. Elsősorban rendszerezett áttekintő közleményeket és metaanalíziseket használok, hogy minél megbízhatóbb és átfogóbb eredményeket kapjak. Ezek [5][6][7][8][9][10] alapján a következő következtetéseket tudtam levonni:

  • Egyes kutatások eredményei szerint a biotermék-fogyasztás csökkentheti az elhízás és különféle allergiás megbetegedések kockázatát, de valószínűsíthető, hogy ez valójában nem a bioélelmiszereknek köszönhető, hanem annak, hogy a bioélelmiszereket fogyasztó emberek életvitele általánosságban egészségesebb.
  • A bioélelmiszerek a hagyományos gazdálkodással előállított élelmiszerekhez képest több antioxidánst (zöldségek, gyümölcsök, gabonák) és omega-3 zsírsavakat (hús és tejtermékek) tartalmaznak, ezek egyikének sincs azonban egyértelműen kimutatott pozitív hatása az egészségre. Ezen kívül a bioélelmiszerek kevesebb kadmiumot és növényvédőszer-maradványt tartalmaznak, ezek azonban az Európai Unióban és az Egyesült Államokban a szigorú szabályozásoknak és ellenőrzéseknek köszönhetően eleve viszonylag alacsony kockázatot jelentenek, további csökkentésük nem feltétlenül biztosít számottevő előnyöket. Tehát, bár bizonyos szempontokból a bioélelmiszerek némileg táplálóbbnak tűnnek, nem igazán jelenthető ki, hogy egészségesebbek.
  • A hagyományos gazdálkodásban alkalmazott antibiotikumok a társadalomban jelentkező antibiotikum-rezisztencia kulcsfontosságú előidézői, így az ökológiai gazdálkodás potenciálisan fontos előnye a lényegesen kevésbé intenzív antibiotikum-felhasználás.

Elképzelhető, hogy ez a néhány kevéssé határozott állítás kiábrándítóan hat, de a segítségükkel megfogalmazható néhány olyan tanács, amelyeket megfogadva hatásosabban elérhetjük azokat a célokat, amiket eddig esetleg kizárólag bioélelmiszerek vásárlásával reméltünk elérni:

  • Ha szeretnél egészségesebben táplálkozni, akkor általánosságban fogyassz több zöldséget és gyümölcsöt. Az, hogy ezek hagyományos vagy ökológiai gazdálkodásból származnak, nem igazán számít.
  • Ha a környezettudatosság hajt, akkor elsősorban arra törekedj, hogy a megvárásolt terméked ellátási lánca minél rövidebb legyen: érdemes helyi termelők szezonális termékeit vásárolni, amikor csak lehetséges.
  • Ha az állatok jóléte érdekel vagy az antibiotikum-rezisztencia fenyegető rémképe nyomaszt, akkor érdemes lehet biotermékeket vásárolnod.
  • Összességében nem ártasz a biotermékek vásárlásával, de sajnos el kell fogadni, hogy az ökológiai gazdálkodás nem egy egyszerűen „jobb” módszer, ami kiválthatja az „elavult” hagyományos gazdálkodást.

Források:

  1. https://ec.europa.eu/info/food-farming-fisheries/farming/organic-farming/organics-glance_hu
  2. https://ec.europa.eu/info/food-farming-fisheries/farming/organic-farming/organic-production-and-products_en
  3. https://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszsegedre/15883/tapertek-biologiai-ertek-es-elvezeti-ertek
  4. https://en.wikipedia.org/wiki/Nutritional_value
  5. https://www.nccih.nih.gov/health/antioxidants-in-depth
  6. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/22944875/
  7. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/24968103/
  8. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/31861431/
  9. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/19640946/
  10. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/29073935/

A kiemelt kép forrása: pxhere.com

18820cookie-checkTévhitek sorozat – 4.