Ez a háromrészes cikksorozat második eleme (az 1. rész itt olvasható). Mint azt már említettem, ez a sorozat azért jött létre, hogy emlékeztessen mindenkit arra az alapvető emberi tulajdonságra, amit úgy hívnak: egymásra figyelés. Fontos, hogy legyenek társas kapcsolataink, ehhez többek közt az kell, hogy vegyük észre egymást. Ha ez a lépés megvan, akkor elkezdhetünk törődni egymással. Mutatok két példát, hogyan is csinálhatjuk (természetesen számtalan más módon is lehet!). Szabó Noémi írása.

Gyermekfelvidítás – önkéntesként

Ismeritek a K&H gyógyvarázs mesedoktorok c. programot? Ez egy önkéntes program, melyet a K&H Csoport talált ki és indított el. Beteg gyerekeknek lehet mesét olvasni, háromféle módon: személyes, webes, illetve céges. Számos intézménybe eljuthat az ember, különböző korcsoportba tartozó gyermekekkel találkozhat és még az sem szigorúan kötött, hogy mindenképp felolvasni kell, hiszen lehet játszani vagy beszélgetni is a gyerekekkel a nap szinte bármely szakában.

2013 augusztusa óta több, mint 17 000 személyes meseolvasás valósult meg az ország 47 gyermekosztályán.

A személyes meseolvasás úgy működik, hogy miután regisztráltál a honlapjukon és kiválasztottad a hozzád legközelebb eső gyermekegészségügyi intézményt és a számodra legkényelmesebb időpontot, a K&H felveszi a kapcsolatot az intézménnyel, egyezteti velük a részleteket, küld neked egy visszaigazolást, hogy mehetsz és már csak ki kell várnod, amikor elérkezik a nap. Megjelensz a kórház megadott osztályán és felkeresed a kontaktszemélyt, ezután besétálsz a gyerekek közé és már indulhat is a móka! Borzasztóan örülnek, amikor végre nem egy fehér köpenyes embert látnak és nem egy újabb vizsgálatra citálják őket, hanem ismét lehetnek gyerekek és játszhatnak és/vagy élvezhetik a mesét. Egy-két óra ott töltése után az ember szinte el sem akar jönni! A kicsik lelkesek és barátságosak, feltölt az érzés, hogy felvidíthatod őket és csaknem mindenki megfeledkezhet arról, hogy éppen egy kórházban játszódik mindez. Részletek itt.

Személyes és webes mesékkel eddig több, mint 104 000 gyermek lett megörvendeztetve.

A webes meseolvasás úgy néz ki, hogy felveszed videóra, ahogy felolvasod az általad kiválasztott mesét, akár bábozhatsz is közben vagy többen is mondhatjátok egyszerre. Aztán a megfelelő méretű, formátumú és hosszú videódat feltöltöd a K&H oldalára, miután kitöltöttél egy űrlapot, ők leellenőrzik a tartalmát és minőségét, végül kikerül a Youtube csatornájukra. Ott aztán a gyerekek az ország bármely pontjáról bármikor megnézhetik/meghallgathatják a mesédet. Egyszerű és kényelmes az elkészítés, még csak ki sem kell mozdulnod otthonról. Én még nem próbáltam, de nagyon tetszik az ötlet, úgyhogy mihamarabb csinálok (legalább) egy videót, aztán majd beszámolok az élményről nektek :) A „filmezés” rendje-módjáról részletek itt.

Forrás: catsurveys.hu

A céges meseolvasás pedig arról szól, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalási programján belül megvalósítható „csapatépítő” eseményt egy könnyed, hangulatos formába öltöztessék. Vagyis a webes meseolvasás egy munkahelyi keretek közé szorított munkaidőn belül történő megvalósítása. Legalábbis az én előző munkahelyemen erről volt szó. Ott nem kellett ledolgozni azt az időt, amit azzal töltöttek az önként jelentkező munkatársak, hogy az irodában a K&H által felállított „filmstúdióban” meséket olvastak fel. Berendezték azt az irodarészt plüssökkel és bábokkal (sokkal barátságosabb lett így :)), ahol a mesélés zajlott és a munkatársaim egymás után belevetették magukat (a lámpalázukat legyőzve) a felolvasásba. Szerintem nagyon kedves ötlet, hogy a vállalat az erre nyitott alkalmazottainak lehetőséget biztosít ilyen (vagy bármely másfajta) önkéntes programok kipróbálására. Amennyiben az ember eltekint attól, hogy ezzel esetleg reklámozza a munkahelyét és csak a saját empátiájára és segítőkészségére koncentrál, akkor egy egészen hasznos kezdeményezést is felfedezhet ebben. Erről a fajta önkénteskedésről is részletek itt.

Forrás: flickr.com

Amikor én a már említett cégnél dolgoztam, akkor már nem a webes videózás futott, hanem személyes felolvasásra lehetett jelentkezni. Úgyhogy én a gyógyvarázs program ezen részét tapasztalhattam meg. Bevallom, féltem előtte. Nagyon tetszett az ötlet, hogy a munkaidőm keretein belül elmehetek jót tenni és azonnal elhatároztam, hogy jelentkezek, amikor friss próbaidős alkalmazottként először hallottam a lehetőségről. De nem tudtam elképzelni, hogy hogyan fogok reagálni a rengeteg beteg kisgyerek látványára és hirtelen jött közelségére, mondhatnám úgyis, hogy eléggé be voltam szarva :) De szerencsére úgy adódott, hogy egy munkatársammal együtt tudtunk menni. Mi a SOTE I. számú Gyermekklinika Általános Belgyógyászati és Gasztroenterológiai Osztályra mentünk, vittünk magunkkal könyveket és társasjátékot is (ezek az irodánkban az erre kijelölt polcon bárki számára elérhető és használható dolgok), ugyanis aznap reggel fel kellett hívnunk egy ott dolgozó kontaktszemélyt, akitől megtudhattuk, hogy milyen korú gyermekek vannak éppen az osztályon, mire kell készülnünk.

Az volt megbeszélve, hogy amikor odaérünk, akkor megkapjuk a kórház saját játékkészletét is, de erre végül nem került sor némi kavarodás miatt. Mivel sosem jártunk még az említett kórházban (szép, nagy patinás épületet kell elképzelni), ezért céltalanul bolyongtunk egy ideig, mire megtaláltuk a számunkra „kijelölt” osztályt, ahol aztán a nővér (miután azonosítottuk maginkat) nagylelkűen körbemutatott és azt mondta, hogy nyugodtan menjünk beljebb, barátkozzunk a kicsikkel (nekem előtte olyasmik fordultak meg a fejemben, hogy szigorú (egészségügyi?) ellenőrzésen kell majd átesnünk és legalább zöld zacskókat kell a cipőnkre húzni – ez is mutatja, mennyire nem vagyok képben a gyerekkórházakkal kapcsolatban, szerencsére!). Félénken végigsétáltunk a folyosón, méregettük egymást a gyerekekkel, végül az utolsó szobában megszólaltunk és megkérdeztük, hogy valakinek van-e kedve játszani velünk. Egy tizenhárom éves forma kislány azonnal lelkesen igent mondott. Bemutatkoztunk egymásnak, elmondtuk, hogy miért és honnan jöttünk, elkezdtünk beszélgetni és csak folyt a duma, abba se hagytuk :). A kislány anyukája is ott volt, sőt időközben egy vizsgálatra is el kellett mennie a kis betegnek, de miután visszajött, azonnal folytattuk ott, ahol abbahagytuk. Az anyukája közben elbúcsúzott, látta, hogy milyen jól elszórakoztatjuk a lányát.

Egy életvidám, okos és nyitott lányt ismerhettünk meg, akit nem zavart a betegsége, átmenetinek fogta fel és már várta a nyarat, a jobbnál jobb mókákat, az újabb és újabb könyveket, amiket majd elolvashat. Nagyon sok témáról tudtunk vele beszélgetni, a világban tájékozott és az új ismeretekre nyitott kamaszt ismerhettünk meg a személyében. Végül nem sokat játszottunk a kártyajátékkal (mondanom sem kell, hogy engem többször legyőzött), elbeszélgettük az időt, másfél órát ott voltunk. Telefonszámot cseréltünk és megbeszéltük, hogy amint meggyógyul és kikerül a kórházból, elmegyünk fagyizni, tehát egy tündéri kis barátot szereztünk.

Nekem óriási élmény volt még úgy is, hogy valójában nem történt felolvasás. Bármikor mennék újra. Ahogy hallom a barátaimtól, ők is így vélekednek. Tehát mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki, hiszen ez egy egyszerűen kivitelezhető és nagyon kedves módja az embertársainkon való segítésnek.

Erről ír az egyik volt munkatársam, aki kipróbálta a jótékonykodás ezen módját is: Csikós Dóra élménybeszámolóját olvashatjátok alább.

„A tavalyi évben lehetőségem nyílt arra, hogy részt vehessek a K&H Gyógyvarázs programjában. A program célja, hogy a kórházakban fekvő beteg gyermeke gyógyulását segítse a mesék gyógyító erején keresztül.

Számomra mindig is fontos volt, hogy segítsek másokon. Az Édesanyám gyerekkorunk óta erre tanított minket a testvéremmel. Teljesen természetes volt, hogy a kinőtt ruháinkat, nem használt iskolaszereket, a játékokat, amelyeket már meguntunk és nem tettünk tönkre :) oda adjuk a faluban élő szegény családoknak. Bár akkoriban ez természetes volt, mostanában jöttem rá, hogy ennek milyen fontos szerepe volt a személyiségem kialakulásában.
Emellett nagyon szeretem a gyerekeket. Szóval kézenfekvő volt a választás. :)

A meseolvasásra a munkahelyemen került sor, mivel akkor elég sok volt az influenzás megbetegedés, így nem javasolták a személyes látogatást. A feladat egyszerű volt: ki kellett választani egy mesét, felolvasni, amelyet aztán K&H profi csapata rögzített.
Nem is olyan nehéz ez – gondoltam – hiszen nagyon sokat olvasok az enyémeknek. Csakhogy figyelmen kívül hagytam a kamerákat, amelyek velem szemben vették minden szavamat. Ez azért elég sok izgalmat okozott.
De minden izgatottságomat elnyomta a segíteni akarás érzése, és a nagyon segítőkész stáb, akik ha elrontottam, újra felvették. A felolvasás nagyjából 10 perc volt. A mesémet, feltöltötték a K&H Gyógyvarázs program Youtube csatornájára. A felvételeket tableteken, tévén keresztül megmutatják a kis betegeknek látogatási tilalom idején.

Bízom benne, hogy az egyáltalán nem profi elődásomat, ha látták, örömet csalt az arcukra és néhány pillanatra sikerült megfeledkezniük a betegségükről. Hiszen a meséknek gyógyító ereje van.”

Hogy miért érdemes megtenni ezt az újabb apró cselekedetet? Íme egy kisfilm csillogó szemű gyerekek szereplésével, akik elmondják, ők hogyan élték meg a mesedoktorok jelenlétét: itt.

Ajándékozás és adománygyűjtés – önkéntesként

Biztosan hallottatok már ti is a MikulásGyárról, mert vannak, akik külföldről csak emiatt a páratlan budapesti kezdeményezés miatt utaznak Magyarországra. „Ausztráliából, Kínából, USA-ból és Európa több országából is érkeznek segíteni, csomagolni.” – írja a mikulasgyar.hu. Arról van szó, hogy a „gyárban” adományokat gyűjtenek az önkéntesek, melyeket a Magyar Posta eljuttat a Vöröskereszthez, onnan pedig (többek közt) mélyszegénységben élő sokgyermekes családokhoz, idősekhez és fogyatékossággal élőkhöz kerülnek az ajándékok.

Forrás: wikimedia.org

A MikulásGyár az utóbbi években a Millenáris Parkban székel nagyjából egy hónapon keresztül november-december környékén, illetve országszerte a legtöbb postán és a megyeszékhelyeken egy-egy kijelölt helyen lehet leadni az adományokat becsomagolva vagy anélkül. Elsősorban tartós élelmiszerekre, tisztító- és tisztálkodási szerekre, ruhákra, könyvekre, játékokra van szükségük. Az önkéntesek a felajánlott adományokat becsomagolják és a Vöröskereszt diszkriminációmentesen, rászorultsági alapon szétosztja azokat.

Te is megteheted, hogy: egyrészt minden decemberben összegyűjtöd otthon a számodra nélkülözhető ruhákat, játékokat, vagy megvásárolt élelmiszereket és elviszed a gyűjtőpontok bármelyikére, másrészt időt szánsz arra, hogy önkéntesként dolgozz néhány órát a „gyárban”, ahol beszedheted, kategorizálhatod és csomagolhatod a felajánlott ajándékokat.

Forrás: unsplash.com

Az előbb említett régi munkahelyemen a társadalmi felelősségvállalás keretein belül a munkavállalók a MikulásGyárba is mehettek önkénteskedni. Ezen sajnos én nem tudtam részt venni, de akik elmentek, általában jó élményekről számoltak be.

Forrás: itt, itt és itt.

A szövegbuborékok adatainak forrása itt.

A kiemelt kép forrása: wikimedia.org

9680cookie-checkAz érdeklődés érdekében – 2. rész