Az új típusú koronavírus-járvány következtében tavaly sokezer tanár és diák kényszerült megbarátkozni a digitális oktatás platformjaival, ennek ellenére idén ismét döcögős a rendszer, és kevesen szeretik a karantén-sulit. Vannak azonban olyanok is, akik már a covid előtt is önként, tudatosan választottak online felületet a tanításhoz. A Menetszél Egyesület Netkorrep programjának három önkéntesével beszélgettünk. Szilágyi Diána interjúja.

A Menetszél Egyesület 2018-as indulása óta több fórumon segíti a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását. Elsősorban a tanulás általi kiemelkedésben hisznek, ezért önkénteseikkel személyesen Ócsán és több budapesti iskolában korrepetálnak gyerekeket. 2019-ben elindították Netkorrep nevű programjukat, amibe a világ bármely pontján élő magyar önkéntes tud csatlakozni és hetente online oktatni egy-egy kisgyermeket az ország bármely területén. Hogy mennyire határok nélküli így a segítség, jól mutatja annak a több tucat erdélyi kisgyermeknek a példája is, akik részt vehettek a programban az elmúlt két évben. Alábbi beszélgetéseink is tusnádfürdői gyerekeket korrepetáló fiatalokkal készültek.

Az egyik programszervező

Kecskés Ancsi könyvelőként dolgozott egy multinál, ahonnan kalandvágya és különleges szociális érzékenysége egészen Nepálig repítette. Fél év önkénteskedés után hazajött, s bár jelenleg Berlinben él, programvezetőként innen koordinálja tovább a Netkorrep feladatait, miközben maga is hetente tanít matematikát egy harmadikos kislánynak. 

Mikor és milyen indíttatásból kezdtél el önkéntesként tanítani? 

Amikor hazajöttem Nepálból, nagyon hiányzott az az elhivatott közeg, rájöttem, hogy én a továbbiakban is segítőként szeretnék tevékenykedni, és egy barátnőm javaslatára kezdtem el önkénteskedni a Máltai Szeretetszolgálatnál 2017-ben (neki egyébként ezért az ötletért örökké hálás leszek, mert életre szóló elköteleződés lett belőle).  A „Budapesti Máltai Fiatalok” akkor a Szeretetszolgálat egyik részlegeként működött és fókuszában a korrepetálás állt; a devizahiteles családok számára épített ócsai lakóparkban tanítottuk a gyerekeket, persze ez még nem online oktatás volt. 2018-ban a Máltaiaktól különválva megalapítottuk a Menetszél Egyesületet, amellyel tovább vittük a megkezdett ócsai programot, és azt azóta több budapesti általános iskolában is alkalmazzuk.

A Netkorrepet is a Máltaiaktól vettétek át?

Nem, a Netkorrep már teljes egészében a Menetszél Egyesülethez kötődő projekt, aminek folyamatos bővítésén dolgozunk. Több intézménnyel is kapcsolatban állunk, most például az SOS Gyermekfalvakban teszteljük a lehetőségeket, illetve két erdélyi helyszínen is elérhető a program: a Böjte Csaba atyához kötődő Szent Ferenc Alapítvány tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Központjában és a kászoni Szent Katalin Gyermekotthonban. Itt a nevelőszülőkkel tartjuk a kapcsolatot, akik rengeteget segítenek és az ő ajánlásuk alapján kerülnek be a programba a gyerekek.

Kiből lehet önkéntes a programban?

Elsősorban nem tanárokat várunk, hanem lelkes, elhivatott és segíteni kész fiatalokat, akik vállalni tudják, hogy négy hónapon át heti egy alkalommal matekoznak és angoloznak a jelentkező diákokkal.

Bármiféle tanítói tapasztalat nélkül lehet jelentkezni?

Emlékszem, hogy számomra is nehéz volt elképzelni kezdetben, hogy miként tudom majd átadni a tudást, de az önkéntesek ehhez minden segítséget megkapnak tőlünk. A Netkorrep három szakmai vezetője, Babus Réka, Poncsák Bianka és Szikszay Mária, végzettségét tekintve is tanár, ők dolgozták ki a Netkorrep pedagógiai módszertanát. Biztosítunk oktatási anyagot, óraterveket, vannak esetmegbeszélő alkalmak és tulajdonképpen bármely kérdésben lehet hozzájuk fordulni a program során. 

Milyen technikai háttér kell az online oktatáshoz?

Internethozzáférés mindenképp, ebben sajnos nem tudunk segíteni. A Microsoft Teams alkalmazást használjuk, amiben virtuális „osztálytermeket”, tanulócsoportokat lehet létrehozni. A kisdiák és a korrepetitor videohívásban, kamerán keresztül látja egymást, és ha elég gyakorlottá válik a páros, már nincs is szükség arra, hogy papíron dolgozzanak, meg lehet oldani a feladatokat rögtön a számítógépen.

Te tanítottál Ócsán is. Hogy érzed, mennyiben más, hogy itt nem egymás mellett ültök, hanem sokszáz kilométerre egymástól, egy-egy képernyő előtt?

Az elején valóban nehezebb online kapcsolódni a diákokkal, de én már egyáltalán nem tudok különbséget tenni. Több időt igényel, mint személyesen, de ugyanúgy ki tud alakulni mély kapcsolat. Nem szabad elfelejteni, hogy itt nem csak a korrepetálásról van szó, hanem az az egyedi figyelem, amit a kisdiák az önkéntestől megkap hetente, számára óriási értéket képvisel. Ezekben a gyermekotthonokban egy nevelő 10 gyereket felügyel, ebben a programban viszont egyetlen gyerek egyetlen felnőttől kap csak neki szóló, rendszeres figyelmet. 

Aki még táncot is oktat online

A kisdiák és az oktató közötti kötetlen emberi kapcsolat fontosságát emelte ki a 25 éves Berzi Alexandra is, aki egy véletlen találkozásnak köszönhetően kezdett el 16 éves korában árvaházakban önkénteskedni. Fogadott húgaként tekint az ötödikes Anitára, akivel személyesen még sosem találkozott.

Tanítottál már korábban is? 

Németet tanítottam középiskolában a szaktársaimnak, mert ez engem is nagyon motivált a tanulásban, illetve Angliában tanítottam két évig angolt egy magyar fiúnak. Mindkettőt imádtam! Egyébként közgazdászként végeztem és most egy diszkont légitársaság logisztikai osztályán dolgozom, az operation controllon, úgyhogy a Menetszél Egyesület egy újabb örömteli lehetőség nekem a tanításra.

Gondolom, a tapasztalatod és a lelkesedésed ellenére a digitális tanítás azért mégis más. Emlékszel még, hogyan készültél az első online órádra, mennyire izgultál és milyen volt ahhoz képest, amit elképzeltél? 

Hú, az első órám tényleg felejthetetlen volt, nagyon sokat készültem rá. A gyerekekkel a program elején mindig kitöltetünk egy ún. bemeneti tesztet, amit aztán ugyanazokkal a feladatokkal megírnak a program végén is, így jól mérhető a fejlődésük. Anitának ez az első teszt valamiért nagyon rosszul sikerült, szinte értelmezhetetlen volt, ezért azt gondoltam, hogy nem lesz egyszerű, és az alapoktól kell majd mindent elölről kezdenünk. Készültem feladatokkal, de Anita annyira megszeppent, hogy gyakorlatilag semmilyen kérdésemre sem válaszolt és hiába noszogattam, hogy mondja bátran, ami eszébe jut, egyáltalán nem mert megszólalni. Aztán egyszer csak elsírta magát. Én pedig nem voltam ott, nem tudtam megvigasztalni, megölelni.

Végül hogy sikerült túllendülnötök ezen? 

Azt mondtam, hagyjuk akkor a matekot, csak beszélgessünk; de sajnos ez sem volt egyszerűbb, idegen voltam neki, gyakorlatilag egyszavas válaszokat adott, ám az hamar kiderült, hogy szereti a sportokat, a táncot. Mivel én is táncoltam, ebbe kapaszkodtam bele, meséltem neki magamról, arról, hogy légtornázom, és láttam, hogy érdekli, felcsillant a szeme. Kitaláltam, hogy mozogni fogunk, tanulunk egy táncot. Ez rettentően tetszett neki, így megbeszéltük, hogy ezután minden órán megtanítok neki néhány lépést, abból a hip-hop táncból, amit én is tanultam akkor, utána pedig matekozunk. A tánc után nekiláttunk ugyanannak a feladatnak, és azt láttam, hogy megy neki és már volt bátorsága a kérdéseimre válaszolni. 

Azóta minden órán táncoltok? 

Igen, de ez annyiban módosult, hogy az óra elején beszélgetünk pár percet, kinek milyen napja volt, aztán matekozunk, majd az óra végén, levezetésként megtanítok neki négy-négy tánclépést.

Ez nagyon kedves és úgy tűnik, hatásos módja is a stresszkezelésnek. 

Sajnos nagyon nehéz ezeket a gyerekeket rávezetni arra, hogy merjenek megszólalni. Több esetben kiderült, hogy a matektanár nem magyaráz türelmesen. Ha valamit kérdeznek, rájuk pirít, hogy ezt már miért nem tudják. Ha rosszat válaszolnak, megszidja őket, és emiatt a gyerekek egy idő után inkább jobbnak látják, ha meg sem szólalnak. Hamar rájöttem, hogy Anita sokkal jobban érti a matekot, mint ahogy gondolta magáról, vagy a tesztje alapján én hittem róla; csak annyi kellett, hogy bebizonyítsam neki, én nem fogom megszidni, ha nem ért valamit. Nagyon-nagyon okos kislány és rendkívül szorgalmas is.

Látszik a jegyein is az eredmény?

A jegyeiről a fenti okok miatt én nem is kérdezem, de az első fél év után ismét megírta a kimeneti tesztet, és ezúttal mindössze egyetlen hiba volt benne. Most tartunk a harmadik félévnél, matekversenyekre készülünk, és decemberben ő magyarázta el a törteket egy nyolcadikos lánynak.

Megszerettetni a matekot

A digitális oktatás nehézségei a kapcsolatépítésen, a gyerekek bizalmának és figyelmének a fenntartásán túl sokszor triviálisabb, gyakorlati buktatókban jelentkeznek. Többek között erről is mesélt nekünk a Budapesten élő Kókai Nikolett, aki második féléve oktat matekot egy negyedikes kislánynak.

Számodra mi jelenti a legnagyobb kihívást az online tanításban? 

Noha én HR területen dolgozom egy pénzintézetnél és közgazdasági szakközépiskolát végeztem, mindig is nagyon érdekelt a tanítás, és bár a pályám másfelé vitt, amikor szembe jött velem Facebookon a Menetszél Egyesület hirdetése, rögtön kedvet kaptam ahhoz, hogy kipróbáljam magam. Számomra tehát nem maga a tanítás mikéntje okozta a nehézséget, hanem inkább az, hogy összehangoljam ezt az időtöltést – mert én nem is hívom ezt munkának – a napi időbeosztásommal. Erdélyhez képest egy óra időeltolódásban vagyunk, szóval arra is figyelnem kell, ha ötkor szeretném kezdeni az órát, az náluk már hat óra, annak hétkor lesz vége, ez talán belelóg a közös vacsorába vagy épp már túl fáradt lenne ahhoz, hogy figyeljen. Sokszor nagy a zsivaj is, a gyermekotthonban több gyerek lakik egy szobában, ezért az online korrepetálás idejére a nevelő szokta a saját szobáját felajánlani, oda tudnak kicsit elvonulni.

A számítógépeken is osztoznak a gyerekek?

Tusnádfürdőre két laptopot tudott vinni a Menetszél Egyesület. (Ezekre egyébként folyamatosan pályáznak, szívesen fogadnak felajánlásokat már nem használt, de működő eszközökre – a szerk.) Van ezért egy táblázatunk az időbeosztásra, hiszen így egyszerre csak két órát tudunk tartani, de ez most a 13 diáknál azért még működik. Egyébként a net is elég gyakran akadozik náluk, ez tud még idegőrlő lenni. De a nevelők tényleg sokat segítenek. Nekem például a nevelőnő szokta lefotózni a tankönyvet, az órai anyagot, és abból tudok dolgozni. Ez fontos, mert sok mindent más módszerrel tanulnak, például az osztást is. A tankönyvük magyarul van, de eredetileg egy román nyelvű könyv, és olyan, mintha csak valami nyers fordítás lenne. Főleg a szöveges feladatoknál bonyolult a megfogalmazása. Volt olyan példa, ami fölött 10 percig ültem és nem akaratam elhinni, hogy egy negyedikes feladat kifog rajtam! Inkább a neten szoktam feladatokat keresni, megosztom vele a képernyőmet, így nem megy el az idő azzal, hogy le kell írnia, vagy ki kell keresnie valahol máshol. Táblázatokat, összefoglalókat is tudok feltölteni neki, amiket később is megtalál egy helyen. 

Ez már a második félévetek együtt. Eredményesnek tartod a közös munkát?

Én világéletemben imádtam a matekot, a középiskolában, a BGE-n is, szerencsére nagyon jó tanáraim voltak, elég kemény oktatás volt. Abban voltam biztos, amikor belekezdtem ebbe a programba, hogy a matek szeretetét mindenképp szeretném majd átadni annak a kisgyereknek, akit tanítok. Azt nem merném kijelenteni, hogy ez már teljes mértékben sikerült, mert a biztos alapjai hiányoztak, és én hiába tanítom heti egyszer, ha az iskolában heti ötször türelmetlenül sulykolják belé azt, hogy nem hibázhat, pedig a fejlődéshez az is elkerülhetetlen. Ezen a berögződésen nehéz változtatni, de jó úton vagyunk. A nevelőtanára szerint is javultak a jegyei és érdekes módon nemcsak matekból, hanem minden másból is motiváltabbnak látszik. Szerintem mi megmutatjuk ezeknek a gyerekeknek, hogy másképp is lehet tanítani is és tanulni is, és nagyon jól érezzük magunkat az órákon.

Figyelem, a Menetszél Egyesület továbbra is várja az önkénteseket, hisz a járvány miatti iskolabezárások következtében egyre több kisgyermeknek van szüksége az online korrepetálásra. Ha szeretnél otthonról, a fotelből segíteni, van neted és egy akármilyen számítógéped, csatlakozz bátran!

A kiemelt kép forrása: pexels.com

Az eredeti cikk megjelent itt

19310cookie-checkOnline önkéntesek – segíteni a fotelből