2020-ban ünnepelte fennállása 15-ik születésnapját a Lea Otthon, amely egyike azon kevés magyarországi gyermekvédelmi intézményeknek, melyeknek címe az itt lakók védelme érdekében nem nyilvános. Az intézmény vezetőjével, Varga-Hegyi Eszterrel telefonon beszélgettünk tavaly tavasszal, a kijárási korlátozás 42-ik napján. Szilágyi Diána írása.

Modern, mégis emberléptékű, barátságos épület a budapesti agglomeráció egyik családi házas övezetében. Látszólag közintézmény, de nincs egyetlen tábla, felirat sem, amely utalna a funkciójára, és ez nem véletlen. Itt működik a Lea Otthon, amely nehéz sorsú, gyakran bántalmazó kapcsolatból, életveszélyes fenyegetettség elől elrejtőzni kényszerülő, kisgyermekes édesanyáknak nyújt menedéket, maximum másfél év időtartamra.

Kezdjük az évfordulóval! A Lea Otthont 2005-ben az otthonszülés ügyét is támogató Domján Kati álmodta meg, és ha jól értettem, a kezdetektől Ön vezeti.

Igen, a kezdetektől itt dolgozom, és kb. fél év után vettem át az intézmény vezetését; ennek lassan 15 éve. Alapítványi fenntartásban kezdtük a munkát, elsősorban a szülés környékén bajba került várandós nőket, fiatal lányokat fogadtuk gyermekeikkel és 1-2 gyermekes édesanyákat, akik nehéz szociális körülmények közül, lakhatási problémák miatt kerültek hozzánk. Persze már akkor is fontos célcsoportunk volt a bántalmazó kapcsolatból gyermekeikkel ide menekülő édesanyák köre is, emiatt időről-időre kerülnek nagyobb gyerekek is az intézménybe.

Milyen mérföldköveket emelne ki az elmúlt 15 évből?

Az egyik legfontosabb az volt, hogy 2008-ban egyházi fenntartásba kerültünk, mert szükségünk volt egy erkölcsileg és anyagilag is stabil fenntartóra. Azóta a Székesfehérvári Katolikus Egyházmegye fennhatósága alatt működünk.

Az egyházi kötődés milyen kötelezettségekkel jár a lakóikra nézve?

Semmilyen kötelezettség nincs, ezeket inkább plusz lehetőségeknek mondanám. Van egy kis kápolnánk a házban, tudunk katolikus hittant biztosítani a gyerekeknek, de nem erőltetünk semmit. Sok olyan lakónk van, akinek kapaszkodót jelent a hit, a vallás gyakorlása. Az egyházmegye építtette ezt az épületet is, amelyben most vagyunk, ide 2013-ban költözhettünk.

Óriási lehetőségnek tűnik 8 év után egy saját épület. Volt beleszólásuk a kialakításába?

Abszolút. Eljöttek a tervezők, és megnézték a régi, bérelt épületet, ahol működtünk. Átbeszéltük velük a tevékenységeink, a szolgáltatásaink körét, és ezeknek a funkcióihoz igyekeztek optimalizálni a tereket, a helyiségek kialakítását. Hadd ne mondjam, jóval könnyebb ebben az épületben minőségi munkát végezni.

Hány lakójuk van jelenleg?

Az otthonnak 40 főre van működési engedélye. 19 lakószobánk van, ezek közt vannak kisebbek-nagyobbak, amiket attól függően osztunk el, hogy egy kisbabával, vagy épp 2-3 gyerekkel költöző édesanyának van-e rájuk szüksége. Két szobához tartozik egy fürdőszoba, és 3-4 szobához egy közös konyha. Ezeken a közös használatú tereken egyébként sokat dilemmáztunk, hisz akár apartman jelleggel is megoldhattuk volna a lakók elhelyezését, de végül jó döntésnek bizonyultak.

Jobb döntésnek? Mire gondol pontosan?

Itt zömében nagyon fiatal, tapasztalatlan édesanyákról beszélünk, akik gyakran komoly szocializációs hiányosságokkal érkeznek. Azzal, hogy a folyosóról nyílnak ezek a közös terek, anélkül tudjuk észlelni az esetleges problémákat, hogy a család privát, intim szférájába túlságosan direkt módon beleavatkoznánk. Látjuk például, főz-e, mit főz az anyuka, milyen élelmiszereket ad enni a gyermeknek, és akkor jobban tudjuk őt segíteni, irányítani.

Valóban kell őket irányítani?

Ezek az anyukák általában nagyon rossz családi mintákat hoznak magukkal, vagy pedig semmilyet, hisz legtöbben maguk is állami gondoskodásban nevelkedtek. A szülői szereppel kapcsolatban semmiféle tapasztalatuk nincs, ezért egészen az alapoktól kell kezdenünk velük mindent.

Tanítják a szülői szereppel járó feladatokat?

Az első és legfontosabb szolgáltatásunk a biztonságos lakhatás megteremtése, hogy a családok együtt maradhassanak és hogy ezek a gyerekek az édesanyjuk mellett nőhessenek fel. A lakhatás a munkába állásnak is elengedhetetlen feltétele, amely pedig a továbblépésükhöz nélkülözhetetlen. Ugyanakkor a kisbabákkal itthon lévő anyukáknak mindig tartunk például főzőfoglalkozásokat, amik hihetetlen népszerűek, nagyon szokták élvezni. Itt a szakgondozók segítségével készítünk együtt mindenféle ételeket, amelyekhez a nyersanyagot mi biztosítjuk. Megtanulják az anyukák, melyik zöldséget milyen életkorban lehet bevezetni, hogy lehet az életkornak megfelelően elkészíteni, miként lehet ugyanazokból az alapanyagokból főzni a babának és a mamának is.

Milyen szakszemélyzet dolgozik az anyaotthonban?

Váltott műszakban, folyamatos munkarend szerint dolgozunk, tehát mindig, még éjszaka is tartózkodik legalább egy kolléga az épületben. Három családgondozó támogatja az anyukákat mentálisan, ill. a szükséges ügyintézésekben, és a kigondozásukat is ők segítik elő (a család társadalmi reintegrációját – a szerk.). Személyre szabottan dolgoznak, tehát minden családhoz egy családgondozó tartozik. Négy szakgondozónk a csecsemőgondozásban, gyermeknevelésben, háztartásvezetésben nyújt az édesanyáknak gyakorlati segítséget, ők osztják ki az adományokat is. Hozzájuk bárki fordulhat a problémájával. Rajtuk kívül van még egy adminisztrátorunk, és én, mint intézményvezető. Ezen kívül külső szakembereink is vannak megbízási szerződéssel, heti, havi néhány napot dolgoznak itt, például a karbantartónk, a jogászunk, a pszichológusunk, a gyógypedagógusunk. Tehát attól függetlenül, hogy egyházi fenntartású intézmény vagyunk, mi ugyanúgy állami normatívát használunk fel és szakmai programunkat a gyermekvédelmi törvény iránymutatásainak megfelelően állítottuk össze, sőt a kötelezően előírtakon kívül igyekszünk plusz szolgáltatásokat is nyújtani a hozzánk kerülő családoknak.

Említene néhány példát ezekből?

Rendszeresen van nálunk Kerekítő foglalkozás, gyakran tart a védőnő előadást, vagy bizonyos időszakokban önkéntesek szerveztek tanfolyamot az anyukáknak, például angol nyelvoktatást vagy babamasszázs tanfolyamot. A kezdeti időszakban még szakmát is szerezhettek itt az anyukák, de ahogy megnyílt a munkaerőpiac, erre egyre kisebb igény mutatkozott, ill. a munkaügyi központok annyira jó tanfolyami rendszert építettek ki, hogy emellett már nem volt indokolt, hogy házon belül saját szakképzéseket szervezzünk.

Ezek szerint az Önökhöz kerülő édesanyák könnyen el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon?

A tapasztalatunk az, hogy kb. 3 éve itt, Pest megyében sokkal nagyobb a munkaerőpiac felvevőképessége és akár szakvégzettség nélkül is könnyebben találnak munkát árufeltöltőként, raktárakban vagy takarítóként, mint korábban. Persze mi a továbbképzést is támogatjuk, most épp hat lakónk egy roma felzárkóztatási programban vesz részt, aminek a keretein belül szintén van lehetőségük szakmát szerezni. A nehézséget inkább a három év alatti gyermekek elhelyezése jelenti, hisz nagyon kevés a bölcsődei férőhely a településen, ez pedig gyakran ördögi körhöz vezet, mert a bölcsőde már előre kéri a beiratkozáshoz a munkáltatói igazolást, de az anyuka meg nyilván akkor tudna elhelyezkedni, ha túl a kéthetes beszoktatási időszakon már megoldódott volna a gyermek napközbeni elhelyezése. Ettől függetlenül több olyan lakónk is van, aki tudott bölcsődei férőhelyet szerezni a gyermekének és már GYES mellett elkezdett dolgozni, hisz a munkabéréből tud kicsit takarékoskodni és előkészítheti a kikerülést az otthonból. Én azt gondolom, aki szeretne a helyzetén változtatni, az tud előre lépni a nálunk tölthető maximális másfél év alatt.

Ezt a maximális tartózkodási időt általában végig igénybe is veszik a családok?

Ez nagyon-nagyon változó, de azt elmondhatjuk, hogy akinek valami hirtelen krízishelyzet állt elő az életében, azok általában néhány hónap után a saját, természetes támogató közegükben meg tudják oldani a problémájukat. Vannak azonban olyanok, akik tényleg senkire sem támaszkodhatnak, akik mögött nincs semmilyen rokoni, baráti háló, tehát minden évben van egy-két olyan lakó, aki másfél év alatt sem tud a helyzetén változtatni, ilyenkor tőlünk egy másik anyaotthonba vagy családok átmeneti otthonába tud költözni. Ezt egyébként nem kezeljük feltétlenül szakmai kudarcként, hiszen ha várandósan vagy nagyon pici babával érkezett hozzánk valaki, akkor az itt töltött másfél évben számára az a legfontosabb, hogy maga mellett tarthatta a gyermekét, hogy itt megtanulta ellátni, megfelelően reagálni a baba igényeire. Egy egyéves gyermek mellett nem is elvárható, hogy egy egyedülálló anya rögtön ki tud költözni önálló albérletbe.

Mennyire vegyes az Önöknél élő gyermekek életkora?

A gyerekek nagy része három év alatti, hat óvodásunk van és jelenleg egyetlen iskolás. Korábban az volt a jellemző, hogy a hozzánk érkező anyák kb. egyharmada kért kimondottan bántalmazás miatt elhelyezést, ők ha nem is pici babákkal, de azért jellemzően kisebb gyermekekkel jöttek. Ez az arány az elmúlt két évben sajnos növekedett, most már 40% fölött van azoknak az aránya, akik bántalmazás miatt menekülnek hozzánk az ország egész területéről. A veszélyhelyzet kihirdetése óta pedig még tovább emelkedett a családon belüli erőszak elől menekülő jelentkezők száma. 18 éves korig tudunk felvenni gyermekeket, de ha közoktatási intézményben tanulnak, akár idősebbeket is. Mivel azonban a fő profilunk a kisgyermekes, fiatal édesanyák segítése, nem volna szerencsés túlságosan vegyes korcsoportú gyerekeket egy intézményen belül elhelyezni, tehát a családok kiválasztásánál ezt is mérlegelni szoktuk.

Telt házzal működnek?

Gyakorlatilag mindig. A jelentkezőket először csak várólistára tudjuk felvenni, és amikor van egy kiköltözés, akkor többféle szempontot figyelembe véve választjuk ki a várólistások közül az új beköltözőket. A legfőbb szempont, hogy az elsődleges célcsoportunkat szeretnénk elérni, de persze fontos az is, hogy kinek mennyire sürgető az elhelyezés. Ha egy háromgyerekes család költözik ki, akkor a helyükre, a nagyobb szobába nem egy várandóst, hanem egy nagyobb családot veszünk fel, így több gyerek helyzetén tudunk javítani.

Mivel tudják segíteni a gyermekek közösségbe illeszkedését?

A helyi óvodákkal és iskolával is nagyon jó a kapcsolatunk, ide rögtön be tudnak kerülni a gyerekek. A bántalmazott gyerekeket pszichológus segíti, de sokat adnak nekik a már említett gyermekprogramok, a Kerekítő, a babamasszázs, ami a szülő-gyerek kapcsolatot is erősíti és megkönnyíti a szocializációt. Gyógytornász és gyógypedagógus kollégáink egyéni fejlesztést biztosítanak, tehát lehetőség van házon belül a kisebb-nagyobb lemaradásokat behozni, de egyébként együttműködünk a Pedagógiai Szakszolgálattal és a Család- és Gyermekjóléti Szolgálattal is, ők kiegészítik azt, amit mi nyújtani tudunk. Egyébként a gyerekek meglepően jól beilleszkednek, gyorsan alkalmazkodnak és nagyon hamar meg szoktak itt nyugodni, köszönhető ez intézményünk napirendjének is.

Minden család számára kötelező ez a napirend?

Olyan napirendet igyekeztünk kialakítani, ami összhangban van a későbbi bölcsődei, óvodai élettel, például a délutáni csendes pihenő, az esti lámpaoltás, a takarítási feladatok időpontja, vagy akár a reggeli felkelés ideje is kötelező. Azt tapasztaljuk, hogy az ide kerülő családok jellemzően egyfajta szétfolyó, strukturálatlan életet éltek korábban, a napirend pedig segít egy kicsit rendezettebbé, rendszeresebbé tenni a mindennapjaikat. Ez rengeteget segít a gyerekeknek, megerősíti a biztonságérzetüket.   

Vannak sikertörténeteik?

Ide kevesen kerülnek vissza, de az sajnos előfordul, hogy valakiről pár év elteltével gyermekvédelmi intézkedés miatt másik intézmény kér előzményeket. Kifejezett utánkövetés nincs, hisz a gyermekvédelmi törvény azt írja elő, hogy a kiköltözésről az állandó lakcím és a kiköltözési cím szerinti gyermekjóléti szolgálatot kell értesítenünk. Ha úgy látjuk, hogy a család még támogatásra szorul, akkor további családgondozást kérünk a számukra, vagy ha nagyon súlyos veszélyeztetés áll fenn, akkor már az itt tartózkodás alatt el kell indítanunk a védelembe vételt, amit „tovább visznek” magukkal, de adatvédelmi okok miatt a későbbi életükről mi már nem kapunk visszajelzést. Szerencsére azért tudunk sikertörténetekről, hisz az anyukák szoktak hírt adni magukról, például üzennek a közösségi oldalunkon, vagy küldenek évente képeslapot, fotókat, úgyhogy van, aki továbbra is a látóterünkben marad.

Mennyiben változott meg az életük a kihirdetett veszélyhelyzet miatt?

Teljes látogatási és kijárási tilalom lépett életbe lakóinkra nézve, csak munkavégzés, orvoslátogatás, temetés esetén, külön engedéllyel lehet elhagyni az intézményt. Gyakorlatilag az összes, korábban dolgozó édesanya munkahelye megszűnt, így most már hatodik hete mindenki itthon tartózkodik. A kijárási tilalom miatt minden szükségletüket házon belül kell megoldanunk, az intim betéttől elkezdve a gyógyszereken át a popsitörlőig.

Van erre elkülönített keretük?

Keretünk nincs, de abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az önkormányzat a gyermekek napi háromszori étkezését biztosítja, a felnőttekét pedig mi finanszírozzuk. A fenntartónk csoportosított át plusz forrást a saját keretéből a költségeinkre, de mivel még nem tudjuk, meddig tart ez az állapot, azt sem látjuk, ez az összeg elég lesz-e.

Hogyan hat a családokra ez a szigorú bezártság?

Adódnak konfliktusok, feszültségek az összezártságból, vannak szervezési nehézségek is: hogyan lehet a közös tereket úgy használni, hogy egymást se veszélyeztessék és ne is legyenek egyszerre túl sokan együtt. Mivel a munkatársak hazajárnak, egy pici kockázat mindig van, bár mi is gumikesztyűt, védőmaszkot viselünk, fertőtlenítünk és a privát életünkben is minimalizáljuk a társas érintkezést, mégis megvan az esélye, hogy behozzuk ide a fertőzést, hisz például vásárolni is mi járunk most a családok számára.

A gyermekek is nehezen viselik a karantént?

Az elmúlt másfél hónapban megszűntek a csoportos gyermekfoglalkozások, mégis házon belül kell megoldanunk sok különböző korú és igényű gyermek ellátását. Van egy védett, belső udvarunk játszótérrel, pingpong asztallal, kosárlabda palánk a nagyobbaknak, a járdán tologatva lehet a jó levegőn altatni a legkisebbeket a babakocsiban, úgyhogy az udvar sokat segít ennek az időszaknak az átvészelésében, ebből a szempontból nagyon szerencsések vagyunk.

Említette, hogy jelenleg egy iskolás gyermek lakik Önöknél. Ő hogyan boldogul a digitális oktatással?

Neki most valóban nehezebb, hiszen önállóan kell tanulnia. Intézményünk rendelkezik gépteremmel, interneteléréssel, amit ez a diák is használhat. Tanulmányi előmenetelét a családgondozója segíti és ellenőrzi.

Látják már, hogy mi lesz a karantén feloldása után? Azt mondta, minden édesanya elvesztette az állását, de az a bizonyos másfél év közben telik…

Ez komoly nehézség; törvénymódosítás, amely lehetővé tenné az itt tartózkodás meghosszabbítását, sajnos nem történt, és abban is csak reménykedhetünk, hogy lesz olyan, akit majd visszavesznek a munkahelyére. A helyzet pozitív hozadéka viszont, hogy nagyot zuhantak az albérleti árak, van egy olyan családunk, aki több mint egy éve keresett már albérletet és most tudott kiköltözni, ez talán bizakodásra ad okot. Idén egyébként szerettünk volna bővülni, külső férőhely szolgáltatására a fenntartónk segítségével terveztünk két-három picike lakást venni, ahol meghosszabbítható az ellátás. Ez egyfajta köztes megoldást jelent, ahol a család csak hetente egyszer találkozik a családgondozóval, de még fogjuk a kezét, sokkal önállóbb életet élhet, de mégsem kell rögtön egy piaci árú albérletet megfizetnie. A teljes rezsiköltséget viszont nekik kell viselniük. Ez egy lépcsőfok a valódi élet és a családok átmeneti otthona között. Azonban ebben a helyzetben biztosan csúszik egy-két évet ez a tervünk.

Adományokat azért tudnak fogadni most is?

Most csak tartós élelmiszert, tápszert, bébiételt, vegyiárut, tisztító- és mosószert, pelenkát (jelenleg csak 1-es és 2-es méret szükséges) tudunk fogadni, olyasmiket, aminek lemosható, fertőtleníthető a csomagolása, és hámozható gyümölcsöket. Örömmel fogadjunk a támogatást, az adomány eljuttatásáról pedig a leaotthon@gmail.com e-mail-címen, vagy a 06 20 929 78 09-es telefonszámon tudnak velünk egyeztetni az adományozók.

(Bankszámlaszámunk: 10702105-47120804-51100005)

A Leány Anya Gyerek Alapítványon keresztül adód 1%-ával is segítheted az intézmény munkáját!

A kiemelt kép forrása: unsplash.com

Az eredeti cikk megjelent itt

19130cookie-checkLea Anyaotthon – interjú az intézmény vezetőjével