A sorozat következő részében (az 1. rész itt olvasható) egy igazán szomorú és szinte ép ésszel fel sem fogható döntésről lesz szó: mi visz rá egy édesanyát, hogy odaadja egy idegennek a gyermekét? Hogyan kerül valaki olyan helyzetbe, hogy ezt a nehéz döntést meg kell hoznia? Mit tennél, ha ez a valaki egy közeli családtagod? Noémi és Ádám ebbe a helyzetbe került. Miközben ők az örökbefogadás útjára szándékoztak lépni, egy rokonuk éppen születendő kislánya örökbe adására kényszerült. Vajon van erre megoldás? Szabó Noémi írása.

Mese, nem mese?

A lány fiatal, alig 22 éves. Régóta hiányzik neki az apukája – a szülei elváltak, amikor ő 10 éves volt. Az utóbbi években már nem tartották a kapcsolatot, pedig a lány régen nagyon apás volt. Az apja viszont sokat iszik és nem egy mintaszülő. A lány évek óta kallódik: rossz társaságba keveredett, lógott az iskolából, több suliból és kollégiumból is kicsapták, nem szerzett szakmát vagy érettségit. Sokszor inkább bulizik, minthogy dolgozni menne. Mint a tékozló fiú, úgy tért vissza anyjához, miután a vonaton büntetéseket szerzett, mert jegy nélkül utazott vagy letartóztatták közterületen alkoholfogyasztásért. Többször elszökött otthonról, akár szobafogságból is az ablakon kimászva, napokat töltött ismeretlen helyeken, nem szólt haza, merre jár – ilyenkor a rendőrséggel kerestették.

De szereti a családját és a családja is szereti őt. Bármit megtenne a testvéreiért és az édesanyjáért. Szeret olvasni és társaságban lenni. Imádja az állatokat.

Viszont egyszer nagyot hibázott. Nem volt nagy szám a srác és az éjszaka sem lett emlékezetes. Vagy mégis? Hiszen teherbe esett. Egyikük sem tervezte, nem várták a babát, sem a lány, sem a srác. Későn derült ki a várandósság, nem jöhetett szóba az abortusz. A srác vállalta az apaságot, eleinte lelkesedett. Tervezgetett, de a tervek megvalósításáért nem sokat tett.

Aztán eltűnt. Lelépett, és nem lehetett többé utolérni. Nem segített a telefon vagy az internet. A lány pedig ott maradt az anyjánál, sokan laktak egy félkész házban, nem mindenkinek volt állandó munkája. A lány szakma nélkül egyedülálló anyaként, saját lakás vagy fix munkahely nélkül nem sok jóra számíthatott.

A családja mindenben támogatta. Akkor is mellette álltak volna, ha megtartja a babát és akkor is, ha örökbe adja. Övé volt a döntés.

És döntött.

2020 augusztusa

A lány a családja segítségével felvette a kapcsolatot egy szakemberrel, aki évtizedek óta dolgozik a gyermekvédelemben. Zsuzsa, a szakember felvilágosította mindenről, kicsit megpróbálta rábeszélni, hogy tartsa meg a babát és nevelje fel. De a lány látszólag töretlenül kitartott a döntése mellett, bár az érzéseiről nem beszélt, így azt nem ismerte senki.

Abban a szerencsében (?) volt részem, hogy ezen az első alkalmon részt vehettem én is, mert abba a városba beszélték meg a találkát, ahol lakom. Elmeséltem Zsuzsának, hogy a párommal az örökbefogadáson gondolkodunk. Erre ő felkapta a fejét, érdeklődve hallgatott, majd csillogó szemekkel, reménykedve a legjobbakban előadta az ötletét, miszerint mi is örökbe fogadhatjuk a babát. Véleménye szerint ennek nincs jogi akadálya, illetve ő mindig is azt támogatta, ha a gyermek a családjában marad. Vallja, hogy ezzel tennénk neki a legjobbat. Ő csak az újszülött érdekeit nézi.

„Nevelőszülőnél a gyerekek átmenetileg vagy tartósan nevelkednek, ez az ellátási forma tulajdonképpen alternatívája a bentlakásos gyermekotthoni ellátásnak. Így elképzelhető, hogy a gyermek hosszú évekig, akár egészen felnőtt koráig nevelkedik a nevelőcsaládban.” Bogár Zsuzsa: Az örökbefogadás lélektana

Természetesen nekünk és a család többi tagjának is eszünkbe jutott ez a lehetőség. De a lánynak nem tetszett, amit megértek. Túl közeli rokonságban állunk, túl sokszor találkozunk ahhoz, hogy a helyzet fura legyen. Mit fura, egyenesen hajmeresztő! Kit is nevezhetne anyának a gyermek? Ha engem, akkor a lány elsírná magát, ahányszor ezt hallja? Egyikünk sem értette, hogyan gondolja Zsuzsa, hogy mindez kivitelezhető úgy, hogy senki ne sérüljön nagyon. Felmerült, hogy a gyermek gyámjai vagy nevelőszülei lehetnénk, ami azt jelenti, hogy a lány bármikor visszakérheti őt tőlünk, ezt nem bírtuk volna elviselni. Én persze az utolsó pillanatig reménykedtem benne, hogy a lány meggondolja magát és mégis örökre nálunk nevelkedhet a kicsi. Valahogy majd csak megoldottuk volna!

Az örökbe adás folyamata

Nyílt örökbefogadás: „Itt a gyermek egy pillanatra sem kerül állami gondoskodásba, a vér szerinti anya vagy vér szerinti szülők az örökbe fogadó szülők javára mondanak le róla. A lemondó nyilatkozat aláírása a gyámhivatalnál történik az örökbe fogadó szülők jelenlétében. Tehát ezekben az esetekben személyes találkozásra is mindenképpen sor kerül, a gyámhivatalnál aláírt nyilatkozat pedig tartalmazza mind a lemondó fél, mind az örökbe fogadó fél adatait, nevét és lakcímét, tehát ebben az esetben ezen információk is gazdát cserélnek.” Bogár Zsuzsa: Az örökbefogadás lélektana

Azt gondolnám, nem megy könnyen. Nemcsak a lelki nehézségek miatt, hanem a bürokrácia miatt sem. De ha hiszitek, ha nem, papírozás szempontjából viszonylag egyszerű örökre lemondani a születendő gyermekünkről.

Miután a lány találkozott Zsuzsával, elolvasta a tőle kapott könyveket a témáról és még mindig rendíthetetlenül tartotta magát az elhatározása mellett, újabb beszélgetés várt rá. Egy krízisterhesek segítésével, kisebb részben örökbe adásokkal foglalkozó alapítvány munkatársa, Éva vezette végig a következő lépéseken. Papírokat töltöttek ki és írtak alá, a lány mesélt a családjáról, életkörülményeiről, „Nem, nem fordultak elő örökletes betegségek a családban.”, „Igen, folyamatosan részt veszek a terhesgondozáson.” és hasonló témakörökön mentek át, hiszen a leendő örökbefogadókat ezek foglalkoztatják majd.

Az alapítvány hamarosan talált egy házaspárt, akik pont olyan babát szeretnének, mint a lány születendő gyermeke. A lány kapott róluk fényképet és megtudhatta a keresztnevüket. Találkozhattak is volna, de már túl közeli volt a szülés. Az évek során az alapítványi kapcsolattartón keresztül a lány kaphat fényképeket, információkat a gyermekéről. Ilyen a nyílt örökbefogadás, de ennek részleteiről a következő rész fog szólni.

Forrás: pxhere.com

Hivatalosan megtenni

A döntés cselekvésbe fordult, miután megszületett a kislány. A keresztnevét a lány és az örökbefogadók közösen választották. A szülés utáni napon találkoztak először a felek. A leendő szülők ismerkedtek az újszülöttel, míg a lány kipihente a szülés fáradalmait. Néhány nap múlva kiengedték őt a kórházból, így kezdetét vette a kavargás a bürokrácia útvesztőiben. Iratok készíttetése, majd átadása az örökbefogadóknak. Ügyvéd előtt dokumentumok aláírása, egy közös kép a felekről, amit majd nézegethet a gyerek nagyobb korában – ennyi információja lesz a szülőanyjáról. A kislány 6 hetes koráig mindkét fél meggondolhatja magát, utána emelkedik jogerőre az örökbefogadás.

A gyermek végül nem hozzánk került. Sírtam. A családunknak csupán néhány fotó jutott az egynapos babáról, sem az illatát nem érezhettük, sem a hangját nem hallhattuk.

Reménykedhetünk, hogy amint elég nagy lesz, szeretné majd felkeresni a szülőanyját és meg is fogja találni. Akkor talán találkozhatunk vele személyesen mi is. Addig pedig csupán bízhatunk abban, hogy jó helyen van.

A következő részben a magyarországi örökbefogadás menetéről lesz szó.

A kiemelt képforrása: pexels.com

17140cookie-checkKözeli, mégis oly távoli baba – Gyermek, aki nem hasonlít a családjára 2. rész