Noémi és Ádám életében eljött a várva-várt alkalom, amikor hivatalosan is az örökbe fogadás útjára lépnek, vagyis jelentkeznek alkalmassági vizsgálatra. Ebben a részben elolvashatjátok, milyen volt az első találkozásuk a Tegyeszes ügyintézőjükkel, illetve mik lesznek a következő lépések. Szabó Noémi írása.

Életünk meghatározó döntése cselekvésbe fordul

2020. december 7. Végre egyik fél sem covidos. Kivettük a szabadságot. (Majdnem) minden irat előállt (házasságkötési anyakönyvi kivonat pipa, lakcímkártya még várat magára). Eldöntöttük, milyen gyermek fogadására jelentkezünk. Átnéztük a „betegséglistát”.

Álljunk meg egy percre a „betegséglistánál”. Miután az ember eldöntötte, hogy szeretne örökbe fogadni egy gyermeket, az a következő döntési pont, hogy milyet. Itt olyan tényezőkre kell gondolni, mint életkor, nem, származás és egészségi állapot. Ezek közül az egészségi állapot meghatározásához tartozik az, amit én betegséglistának nevezek.

Arra készültünk, hogy a Tegyesznél elénk csapnak egy listát arról, milyen, a gyermek családjában előforduló és/vagy a gyermeken már most látszó/diagnosztizált, betegségeket tudunk elfogadni. A táblázatban be lehet jelölni, hogy egy adott kórt elfogadunk vagy kizárunk, illetve bővebb tájékoztatás után döntünk. Szerencsére titkos forrásból előre hozzájutottunk a listához, így fel tudtunk készülni, hogy miket hogyan jelölünk be, amikor a Tegyesznél nagyjából 10 perc alatt kell döntenünk. A valóságban ez nem így történt: megkaptuk a listát és haza hozhattuk, később kell csak leadnunk, addig átgondolhatjuk ezerszer.

Vissza a decemberi hétfőre! Nagyon szerencsések vagyunk, mert egy igazán lelkiismeretes és segítőkész ügyintézőhöz kerültünk. Összesen kb. másfél órát töltöttünk nála. Részletesen elmondott mindent a folyamatról. Nem sokszor volt kérdésünk, mert igen felkészülten érkeztünk (ahogy azt az előző hat részben olvashattátok, sokat tanultunk a jelentkezés előtti hónapokban a témáról).

Forrás: pexels.com

Hogy mik az elképzeléseink?

Miközben beszélgettünk, több dokumentumot is kézzel kitöltöttünk és aláírtunk. Az ügyintéző ezzel párhuzamosan vitte fel az adatainkat a számítógépes rendszerbe. Meg kellett adnunk (többek között) a fenti paraméterekre az elképzeléseinket.

Életkor: ahogy az 1. részben írtam, én nagyobb gyermeket képzeltem el. Ádám viszont újszülöttet (is) szeretne, mert úgy érzi, hogy jobban tudna kötődni valakihez, akit születésétől fogva ismer. Így végül 0-2 év közötti életkort írtunk be.

Nem: abból indultunk ki, hogy egy vér szerinti gyermek születésénél sem lenne ráhatásunk a nemére, így itt sem adtunk meg kikötést. Várunk kisfiút és kislányt is.

Származás: valljuk be, ez egy nehéz kérdés! Mi is többször átrágtuk magunkat rajta. Végül arra jutottunk, hogy elsősorban nem a gyermek származása, hanem a neveltetése határozza meg a viselkedését. El tudjuk fogadni, ha a gyermekünk cigány, sötét a haja, a szeme és a bőre. Igyekszünk majd megbirkózni mások előítéleteivel, amivel nagy valószínűség szerint találkozni fogunk.

Egészségi állapot: a súlyos betegségeket és fogyatékosságokat kizártuk, de az olyan betegségekről, amiknek különböző fokozatai léteznek, bővebb tájékoztatást kértünk, az apróbb dolgoknál (asztma, különböző érzékenységek, hallásprobléma) elfogadók voltunk.

Ezen felül dönthettünk arról, hogy elfogadjuk-e, ha a gyermeket inkubátorba helyezték, tehát semmit nem lehet tudni a származásáról, családjáról, hátteréről. Választhattunk, hogy testvéreket, ikreket vagy csak egy gyermeket szeretnénk. Meghatározhattuk, hogy csak megyei listáról vagy esetleg országos listáról várunk-e gyereket.

Megyei és országos lista

Itt szintén teszek egy kitérőt: mit jelent a megyei és az országos lista?

A magyar örökbeadási rendszer mottójától, ami a Gyermekvédelmi törvényen alapul, kell indulnunk: a szakemberek a gyermeknek keresnek megfelelő családot és nem a várakozó párnak keresnek gyermeket.

Amikor egy gyermeket örökbe adhatóvá nyilvánítanak (hogy hogyan, arról itt írtam), elindul a folyamat, amely során megkeresik a számára legmegfelelőbb családot. Vagyis összeül egy 5-6 főből álló csapat (a csapat tagjai gyermekvédelmi szakemberek, közülük legalább egy személyesen ismeri a kicsit) és megvizsgálják az akkor várakozókat, akik a jelentkezéskor meghatározott kritériumok alapján örökbe fogadnák a gyereket. Ezt először abban a megyében teszik meg, ahol a gyerek él, tehát az adott megyében élő jelentkezők közül próbálnak választani. Ha itt nem találnak megfelelő párt vagy a kiválasztott párok közül végül egyik sem fogadja el őt, akkor a lurkó bekerül az országos listába.

Ez alapján látható, hogy az országos listán szereplő gyermekekkel általában „valami baj” van, ami miatt nem akarták a megyéjében örökbe fogadni, ez általában idősebb kort, súlyos betegséget, testvéreket vagy erős rasszjeggyel rendelkező külsőt jelent. A fenti eset úgy folytatódik, hogy a gyermeket kiajánlják azoknak a várakozóknak, akik a jelentkezéskor bejelölték, hogy országos listáról is elfogadnak gyermeket. Ha a gyermeknek itt sem találnak szülőt, akkor vagy külföldre kerül örökbefogadókhoz vagy bennragad a rendszerben és nevelőszülőnél vagy intézményben nevelkedik tovább.

Korai kötődés

Ahhoz, hogy jól meg tudjuk határozni, milyen éltkorú gyermeket szeretnénk, figyelembe kell vennünk a korai kötődés szükségletét. Ennek fogalmát az 1. részben már olvashattátok.

Forrás: unsplash.com

„Mindannyiunknak szüksége van arra az élményre, hogy ragaszkodjunk, kötődjünk valakihez, hogy szerethessünk valakit. Nem elég pusztán, ha egy gyermeknek a fizikai szükségleteit elégítjük ki, fejlődéséhez létfontosságú az is, hogy ezeket az érzelmi igényeit is kielégítsük.” – írja Bogár Zsuzsa Az örökbefogadás lélektana c. könyvében.

Ez egy szükséglet, ami nemcsak az emberi fajnál, hanem az állatvilágban is létezik. Az a gyermek, akit a fizikai ellátáson túl babusgatással, sírására megfelelő reakcióval is gondoztak, egészségesebb és boldogabb is lesz, illetve egészségesebb viszonya alakul ki az őt gondozó személlyel. Tehát nagyon fontos az odafigyelő gondoskodás egy kisgyerek életében, amit leginkább a megszületése után, legfeljebb az első 3 évében lehet leghatékonyabban kialakítani (természetesen az odafigyelő gondoskodás utána is fontos, de nagyobb korú gyermeknél már nincs akkor hatása; például annál, akit kiskorában hanyagoltak, később már nem építhető fel az egészséges kötődés képessége).

Az érzelmileg elhanyagolt kisgyereknél viselkedési problémák alakulhatnak ki. Intézményes nevelésnél, amikor egy gondozóra több gyermek jut és nem tud minden kicsivel megfelelően foglalkozni, fennáll a veszélye a problémák kialakulásának. Sokkal jobbat tesz a gyermeknek, ha megfelelő nevelőszülőnél nevelkedik: ott könnyebben kialakítható a kötődés.

A fentiek alapján döntöttünk úgy, hogy 3 évnél idősebb gyermeket nem vállalunk, hiszen nála előfordulhat, hogy a nem megfelelő gondozás miatt nem alakult ki benne a kötődés képessége, viszont a kora miatt már nem is fejleszthető.

A következő lépéseink

Miután elbeszélgettünk az ügyintézővel és mindent kitöltöttünk, kaptunk egy időpontot környezettanulmányra és pszichológiai elbeszélgetésre. A környezettanulmányt ugyanez az ügyintéző készíti el, itt volt némi beleszólásunk, melyik időpontot választjuk: egy hónappal későbbit. A pszichológiai elbeszélgetés nehezebb ügy. Ezt egy másik Tegyeszes munkatárs fogja végezni, akár 2-3 alkalom is lehet és 1-1 alkalomra nagyjából 1-1 hónap múlva fogunk időpontot kapni. Az első konzultációra február elején kerül sor. Ezekről is fogok mesélni, miután túl leszünk rajtuk.

A következő részben arról írok, hogyan és mikor érdemes és szükséges beszélni az örökbefogadásról.

A kiemelt kép forrása: flickr.com

18380cookie-checkKapcsolatunk a Tegyesszel – Gyermek, aki nem hasonlít a családjára 7. rész