Végre a folyamat utolsó lépéséhez, a tanfolyamhoz érkeztek Noémiék. Persze ez sem volt egyszerű menet, de erről meséljen a résztvevő. Szabó Noémi írása.

Időpont a tanfolyamra

Miután a második pszichológiai elbeszélgetést is abszolváltuk, a következő lépés az volt, hogy egy harmadik ügyintézővel kellett felvennünk a kapcsolatot és kérni tőle egy időpontot, amikor mehetünk a 40 órás tanfolyamra. Ez a tanfolyam néhány hónapja nem kötelező (erről itt írtam), viszont a Tegyesz határozottan kiáll a fontossága és hasznossága mellett, ezért kihangsúlyozták, hogy érdemes elvégezni, mert fontos tudást ad és előnyben is részesítik azokat, akik részt vesznek rajta.

Természetesen nem volt kérdés, hogy mi is szeretnénk menni, viszont március elején augusztusi időpontot kaptunk. Tehát több mint 5 hónapot kellett (volna) várnunk arra, hogy részt vehessünk eme hasznos eseményen és utána megkaphassuk a határozatunkat.

Ez egyrészt nekünk nem jelent nagy hátrányt, hiszen ahogy azt az előző részben megírtam, bele fog kerülni a határozatunkba, hogy idén nem vagyunk fogadóképesek, kvázi december 31-én is megkaphatnánk a dokumentumot, akkor sem lennénk hátrébb, mint más esetben.

Másrészt viszont ha meglenne a határozat, akkor jelentkezhetnénk a civil szervezetekhez és annak ellenére, hogy idén nem kaphatnánk gyereket, mégis beállnánk náluk is a várakozók sorába. Elgondolkodtunk, hogy kikérjük a határozatot előre, a tanfolyam elvégzése előtt.

Jeleztem a hölgynek, akitől az időpontot kaptuk, hogy nagyon szeretnénk mihamarabb a végére jutni mindennek, ezért ha bármikor üresedés állna fenn a tanfolyami résztvevők sorában, azonnal szóljon, mert mi rugalmasak vagyunk.

A nagylelkűség

A hölgy megígérte, hogy szólni fog, és szólt is. Lett egy üresedés az utolsó pillanatban, ezért egy hétfői napon jelezte, hogy csütörtökön és pénteken mehetnénk is. Összesen két csütörtöki és két pénteki alkalomra kellett volna szabaddá tennünk magunkat hirtelen. Ezt sajnos nem tudtuk kivitelezni.

Viszont néhány héttel később ismét szólt egy péntek reggelen, hogy másnapra lett üresedés. Így a tanfolyam két hétvégére esett, ami azért sokkal kényelmesebb. Gyorsan lemondtuk a hétvégére tervezett baráti programot – szerencsére megértették a helyzetet :) Így lett tanfolyami időpontunk augusztus helyett májusban.

Az első két nap

2021. május 08-09, szombat-vasárnap. A tanfolyamot a fővárosi Tegyesz épületében tartotta két ügyintéző. Rajtunk kívül még négy házaspár és három egyedülálló hölgy vett részt rajta. Minden nap 8:30-kor kezdtük és kb. 17:30-kor végeztünk. Elég hosszú napok voltak :)

Az első napon mindenki kissé megszeppenve, visszahúzódva figyelte az eseményeket. A bemutatkozást érdekesen oldották meg, nem az unalmas „mindenki mondjon magáról pár mondatot” sorban egymás után haladós unalmat kellett átélnünk. Azt a feladatot kaptuk, hogy véletlenszerű párokba rendeződve 3-3 percig meséljünk egymásnak magunkról és arról, amire büszkék vagyunk, majd felváltva a párunk széke mögé állva az ő nevében mutatkozzunk be és adjuk elő azt, amit az imént hallottunk tőle. Kihívás volt felidézni és jó gyakorlat az értő figyelésre, illetve akadtak vicces pillanatok, így jobban megjegyeztük a végére, hogy ki kicsoda – persze a neveinket felírtuk és ki is ragasztottuk a ruhánkra.

Az ellátás igazán kellemes volt. Kikészítettek nekünk mindenféle rágcsálnivalót és innivalót, kaptunk kávét stb. Nem is gondoltuk, hogy ilyen felkészültek lesznek, ezért mi túlélőcsomaggal érkeztünk, vittünk magunkkal szendvicseket és gyümölcslét.

Az első két napon rengeteg elmélet volt: elmondták, hogyan működik a rendszer, mik a jó és a rossz motivációk gyermekvállalás esetén, mely tulajdonságait hozza (genetika) és mely tulajdonságai alakíthatók (nevelés) a gyermeknek, a veszteségek feldolgozásának és a kötődésnek a szerepét. Csupa olyan témáról volt szó, amit mi már hallottunk a Start csoportban 2020 augusztusában – így nekünk nem adott túl sok újdonságot, ellenben megerősítette a tudásunkat. Volt néhány szituációs gyakorlat és dokumentumfilmeket, oktatófilmeket is megnéztünk, majd átbeszéltünk.

Meglepő volt számunkra, de úgy éreztük, a többi résztvevő kevésbé felkészült, mint mi. Volt, aki azt mesélte, hogy februárban jelentkezett örökbefogadásra és májusban már ott volt a tanfolyamon, míg mi előző év decembere óta még csak most jutottunk el erre a pontra. Az is megdöbbentett, hogy az ennyire felkészületlen, nem az összes eshetőséget számba vevő, tájékozatlan emberek is átjutottak az alkalmassági folyamaton, pl. a pszichológiai vizsgálaton. Azt hittem, hogy a pszichológus azt vizsgálja, mennyire vagy felkészült és mennyire vagy tisztában a döntésed következményeivel. Némely tanfolyami résztvevőn viszont azt éreztem, hogy közel sincs tisztában az összes lehetséges kimenetellel.

Persze nyilván azért van a tanfolyam, hogy felkészítse az ilyen jelentkezőket is, tehát összességében továbbra is azt gondolom, hogy nagyon hasznos. Sőt, én már évekkel ezelőtt is azt hangoztattam, hogy minden embernek el kéne végeznie egyfajta szülői tanfolyamot, mielőtt gyereket vállal (akár vér szerintit, akár örökbefogadottat). Felmerült bennünk a kérdés, hogy érdemes lenne a jelentkezési folyamat legelején megtartani a tanfolyamot, hogy csak azok menjenek végig a teljes procedúrán, akik minden infóval tisztában vannak. Erre rá is kérdeztünk az oktatóknál. Az volt a válasz, hogy nincs arra kapacitásuk, hogy a több száz jelentkezőnek tanfolyamot tartsanak. Lévén állami szervezet. Így viszont a jelentkezők egy része kiesik az alkalmassági vizsgálat során, meggondolja magát, vagy nem elég kitartó, hogy eljusson a végéig, tehát kevesebb embernek kell megtartaniuk az oktatást. Ez érthető és gyakorlatias.

Megérdemelt pihenés

Mindkét nap végén információval teli aggyal távoztunk és hamar elhatároztuk, hogy magunkat megjutalmazandó minden estére kitalálunk valami kellemes és pihentető programot. Ezért étterembe mentünk és sokat sétáltunk, ami az egész napos ülés után nagyon jól esett.

A következő cikkben elmesélem, hogy milyen volt a második két nap egy igazán érdekes téma, a kiválasztási folyamat köré csoportosítva.

A kiemelt kép forrása: pxhere.com

19610cookie-checkIsmét tanulunk – Gyermek, aki nem hasonlít a családjára 12. rész