Sorozatunk utolsó részével eljutottunk az első hat hét utáni mozgalmas időszakhoz. Nem csak nagyvárosban vannak babás foglalkozások, klubok. Egy kisközségben is megtalálhatja minden kismama és kisbaba a neki tetsző programot, mely kisebb összegből vagy akár ingyen is elérhető. Szabó Ágnes, mint nem otthon ülő anyuka, megosztja velünk a tippjeit.

Az első hat hét „megpróbáltatásai” után kinyílt a világ. Sosem értettem azokat az anyukákat, akik évekig otthon ülnek a gyermekkel/gyermekekkel. Én alig vártam, hogy menjünk. Amilyen nehéz volt várandósként bármilyen tornát vagy programot találni, olyan könnyű lett babával.

Először baba-mama tornára mentünk el. Ez szabadtéren volt, így az sem volt különösebben zavaró, hogy az első pár alkalom nagy részében a hasfájós sírás miatt voltak nehézségeink. Szerencsére ennél a tornánál az óra egyharmadában a babák valamilyen hordozóeszközben a hátunkon vannak, így csak a többi időben kellett elterelni a kislányom figyelmét a sírdogálásról. A hasfájós időszak sem tart örökké, így egy idő után mosolyogva, nézelődve figyelte az órákat. Ez a foglalkozás kilencven perces, és 1700 forintba kerül, de bérletet váltva lehet spórolni az árán.

Forrás: pxhere.com

Két hónapos korától járhattunk baba-mama jógára. Ez főleg az anyukákról szól, de természetesen bababarát módon. Amint a kicsik nyűgösködni kezdenek, körtánccal vagy babatornával folytatjuk az órát. A kislányom nagyon élvezi ezeket az eseményeket is, hiszen nyugodt, kiegyensúlyozott anyukák között nyugodt, kiegyensúlyozott babákkal találkozhat ilyenkor. A jóga hetvenöt percig tart, 1500 forintba kerül egy alkalom, de itt is van lehetőség kedvezményes bérlet vásárlására.

A mozgás mellett különféle klubokba is elkezdtünk járni a gyermekágyas időszak lezárultával. Először moshatópelenka-klubba jutottunk el. Itt tapasztalatcsere mellett aktív babaélet folyik, és lehet kölcsönözni, kipróbálni, megfogdosni különféle típusú és márkájú mosipelusokat. Néhány anyuka ide és jógára is jár, így rövid idő alatt sikerült barátságokat kötnünk. A mosiklub mellett találtunk hordozós klubot is, ami hasonló felépítésű, csak itt különféle hordozóeszközök tapijára, próbájára, kölcsönzésére van lehetősége az anyukáknak. A babák ilyenkor is együtt játszanak, ismerkednek.

Baba-mama klubokba is járunk, ahol a tapasztalatcsere mellett különböző előadásokat is tartanak gyakorló anyukák és szakemberek. Nemrég engem is felkértek, hogy tartsak egy rövid előadást a hozzátáplálás logopédiai vonatkozásairól. Nagyon jó volt, hiszen néhány hónap után végre újra „szakmázhattam”, de mindezt úgy, hogy közben velem lehetett a kislányom is. Minden klub ingyenes a környéken. A kölcsönzésnek általában van egy minimális költsége, de kölcsönzés nélkül is lehet klubba járni, így az anyukáknak itt nem szükséges pénzt költeniük.

Sajnos a közelben nincs se Ringató, se Kerekítő foglalkozás, de más településeken járva sikerült már eljutnunk ilyen eseményekre is. Nagyon ajánlom, nekem ezek tetszettek eddig a legjobban. Együtt énekelni és táncolni a babákkal felemelő érzés. El is határoztam, hogy elvégzek egy ilyen képzést, hogy itt is legyen lehetőség az anyukáknak mondókázó foglalkozásokra járni.

Forrás: flickr.com

A babaúszást három hónapos korban kezdhettük el. A kislányom már az első alkalommal nagyon élvezte. Itthon is imádja az esti fürdéseket, így bíztam benne, hogy az úszás is tetszeni fog neki. Szerencsére nem kellett csalódnom. Azóta is minden héten megyünk, ha tehetjük. Az úszás negyven percig tart, 2500 forint egy alkalom, de ebben a belépő ára is benne van, és kísérők is jöhetnek, teljesen ingyen.

Mivel egy kisközségben lakunk, ezekhez a programokhoz minden esetben autóba kell ülnünk, vagy a buszmenetrendhez (nem túl gyakori járatokkal) kell alkalmazkodnunk. Szerencsére szívesen vezetek, és a tömegközlekedéssel sincs problémám, így ez nekünk nem okoz gondot. Jogosítvány nélkül az úszás nagyon nehezen megoldható lenne (a hely több mint egy kilométerre van a buszmegállótól két település között, így csak a „főút” mentén sétálva közelíthető meg gyalogosan), de a többi programot azért gond nélkül tudnánk folytatni. Eleinte az autózás sem volt egy leányálom. Sokszor, mivel tíz, maximum húsz kilométeres távolságokat teszünk meg, pont odaérkezéskor aludt el, vagy esetleg akkor sem, és egész úton tiltakozott. Ennek ellenére mentünk (szaranya vagyok), és szépen hozzá is szokott az autózáshoz, azóta sincs ezzel gondunk szerencsére.

Forrás: pexels.com

A sok programnak köszönhetően nemcsak én vagyok nyugodt és kiegyensúlyozott, hanem a kislányom is. Gond nélkül beilleszkedik új közösségekbe, nem ijed meg sem a felnőttektől, sem a gyerekektől. Úgy gondolom, hogy az én rohanós, több munkahelyes „előéletem” után nem tudtam volna másként megmaradni önmagam a gyermekvállalás után. Szükségem van arra, hogy kimozduljak, ismerkedjek, „szakmázzak”. Viszont mindezeket már nem egyedül, hanem a kislányommal szeretem és szeretném csinálni. „Bezárkózó” anyukákat és babákat ismerve elmondhatom, hogy mi valóban boldogan, kiegyensúlyozottan éljük a mindennapjainkat.

A sok mászkálásnak hála az én immunrendszerem eddig is nagyon erős volt (körülbelül nyolcéves koromban kaptam utoljára antibiotikumot), most pedig már a kislányomon is látom, hogy jót tesz neki, hogy „nyálat cserél” más babákkal. Eddig még elkerült minket minden betegség, pedig a környéken volt már influenzás, skarlátos, „körömszájfájós” gyerkőctől kezdve mindenféle „finomság”.

A fővárosban is többször jártunk már együtt, ilyenkor buszozunk, metrózunk, vonatozunk, és mindenhol belopja magát az emberek szívébe a kislányunk, aki mindig mosolyog, kurjongat, ismerkedik.

Forrás: pexels.com

„A szeparációs szorongás az elválástól való félelem. Ahogy a baba egyre függetlenebb, a mászás vagy totyogás révén fizikailag is távolabb kerülhet tőled. Ez az első alkalom, amikor megtapasztalja, hogy ti nem vagytok ugyanaz a személy, ahogy ő ezt korábban gondolta. Ez az új nézőpont viszont többnyire megijeszti őket, mert fél, hogy az anya, aki eddig mindig vele volt, eltűnik. Ezt a félelmet nevezzük ún. szeparációs szorongásnak.” nutriklub.hu

Javaslom tehát, hogy aki teheti (nem állítom, hogy mindenki, de biztosan többen, mint akik valóban megteszik), járjon el a babájával/totyogójával/gyermekével minél több programra, mert rengeteg pozitív hozadéka lesz a későbbiekben is, arról nem is beszélve, hogy mennyire fel tudja tölteni az embert. Persze, sokan „sajnálják” rá a pénzt. Én sosem jártam például műkörmöshöz, kozmetikushoz (maximum szemöldököt szedetni), és fodrászhoz is maximum kétszer megyek el egy évben, így az erre költhető pénzből bőven el tudok menni ezekre a programokra. Mivel mosipelust használunk, azzal is sokat spórolok, amit szintén szívesebben költök mozgásra és élményekre. Szerintem mindenki meg tudja találni a mai világban azokat a programokat (https://www.gyerekprogramajanlo.hu/), amik érdeklik, és egy kis pénzügyi tudatossággal különösebb gondot sem jelentenek. Ha mégis, akkor érdemes az ingyenes klubokat választani, kikapcsolódásnak azok is remekül megfelelnek.

Kíváncsi leszek a szeparációs szorongás időszakára, de úgy gondolom, akkor is gördülékenyen vesszük majd az akadályokat.

A kiemelt kép forrása: flickr.com

15260cookie-checkFolyamatosan úton – Kávészünet egy kismamával 10.