A Kávészünet ezen része azért különleges számomra, mert Ágnes egy nagyon pörgős ember, aki anyukaként is tartotta magát ehhez a szokásához és nem süppedt bele az otthonlét lassú nyugalmába, hanem jött és ment, tornázott, főzött, mosogatott, táncolt, vásárolt és jógázott – mindezt egy újszülött társaságában. Mindenkit csak bíztatni tudok, hogy élje így az életét! A 7. részben Ágnes elmeséli, milyen volt az első hat hét a kislányával.

Szuper! Hat hét otthon, békességben, nyugalomban. Valóban szuper, de azért nehéz is. Az első két hét még igazán jól esett. Megismerkedni a babával, az újfajta élettel. Ekkor még a férjem is velünk volt, mert kivett két hét szabadságot. Pihentünk, olvastunk, gyönyörködtünk a kislányunkban, örültünk egymásnak.

Mivel világéletemben „pörgős” voltam, eszembe sem jutott, hogy fekvéssel töltsem a napokat. A kórházból hazaérve jólesett persze lefeküdni és semmit sem csinálni, de ez nagyjából egy napig tartott. Másnap már együtt főzőcskéztünk, és ugyanúgy elmosogattam ebéd után, mint korábban. Ez négy nappal a szülés után volt. Egy ismerősöm mesélte, hogy ő még négy héttel a szülés után is feküdt, és a családja szolgálta ki. Nekem ez furcsa, én nem tudtam volna ezt elviselni. A második héten már palacsintát is sütöttem, mert épp azt ettük volna legszívesebben.

Biztosan van olyan, hogy valaki tényleg nem bír felkelni, ezt nem vitatom. Viszont, mivel az aranyéren és a gátseben kívül más nem fájt, én inkább mozogtam, és csináltam a mindennapi teendőket. A nappalok gyorsan elteltek, mivel a fél nap a szoptatásról szólt (lásd korábbi írás), éjszaka pedig tudtunk pihenni, így még gyorsabban „felépültem”.

Forrás: unsplash.com

Az éjszakák… „Szerencsések vagytok!”, „Majd a második gyerek…!”, kaptuk a kedves szavakat mindenkitől. Úgy gondolom, hogy ez nem szerencse kérdése. Már a kislányunk magzatkora óta (a 24. héttől) úgy feküdtünk le aludni, hogy esti mesét olvasott neki a férjem. Legkésőbb este tízkor már ágyban voltunk, és reggelig aludtunk. A várandósság alatt is maximum egyszer keltem fel éjszaka mosdóprobléma miatt. A kórházból hazaérve is folytattuk ezt a rutint. Este mese, majd lefekvés. Az első napokban persze keltem éjjel, és mentem etetni, de ez nem tartott sokáig. Mivel nem igényelte az éjjeli háromóránkénti evést, így nem is erőltettük. Az első hetektől maximum egyszer ébred éjszaka, és sok olyan éjszakánk van, amit teljesen végig tudunk aludni. De szerintem ez nem szerencse, hanem tudatos nevelés. Lehet persze vitatkozni, állok elébe…

Miután a férjem visszament dolgozni, jöttek nehezebb napok. A kislányunk sajnos hasfájós lett. Ez azt jelentette, hogy sokszor reggel héttől este hétig csak szopizással, vagy ölben lehetett megvigasztalni. Persze a szopizás sem volt mindig segítség, mert ha túl sokat evett, akkor attól fájt a hasa. Ördögi kör volt ez… Ami megmentett minket, az a hordozókendő és a tánc. Bizony, a tánc. Reggeli után felkötöztem magamra, bekapcsoltam a rádiót, és táncoltam. Így még aludni is tudott. Amint megálltam, felébredt. Letenni nem is lehetett. Körülbelül egy hónapig tartott ez az időszak, vagyis az ágynyugalmas hat hét végéig. Ágynyugalom, persze… Naponta több órát táncoltam. Mivel a nyár legmelegebb napjai voltak, így igyekeztem árnyékos helyen tenni mindezt. Ez a valóságban úgy nézett ki, hogy a műhely rádióját bekapcsoltam, és az udvaron a műhely előtt táncoltam egész délelőtt, a szemben lakók nagy örömére. Délben már ott nem volt árnyék, így a nyárikonyha rádiójára váltva a hátsóudvaron folytatódott a tánc. 30-38 fokban „összekötve” egy másik testtel így is elég jó kis kardio volt ez! Biztos vagyok benne, hogy ez is segített abban, hogy néhány kellemetlen napot leszámítva nagyon gyorsan regenerálódtam, és a nőgyógyászati kontrollon azt mondta a dokibácsi, hogy minden olyan, mint szülés előtt volt. Persze a hasam nem lett újra lapos, de majd az is eljön egyszer!

Forrás: flickr.com

Három héttel a szülés után volt az első kimenőm egyedül. Elmentem a T betűs nagyáruházba vásárolni… Nagyon utálok boltba járni, de akkor már ez is jól esett. Persze végig a babára gondoltam, hogy minden rendben van-e vele, így nem csaptam egy félnapos shoppingolást, de egy kicsit feltöltődtem.

Az első látogatók a hatodik héten érkeztek. Szuper volt, hogy nem rám vagy a férjemre volt felkötve a babó egész nap, hanem osztoztunk a rokonokkal, barátokkal. Mivel előzetesen Facebook posztban kértem a felesleges ajándékok mellőzését, így tényleg hasznos dolgokat (jobbára különböző utalványokat) kaptunk amellett, hogy néhány órára nem nekünk kellett táncolni. Ettől függetlenül sokszor vettem észre, hogy a kislány egy rokonon, és ugyanúgy riszálok, mintha rajtam lenne. Hiába, addigra hozzászoktam.

Forrás: flickr.com

A hatodik héttől nemcsak a rokonokkal kezdtük el a szocializációt, hanem egyéb módokon is. Elkezdtünk baba-mama tornára és baba-mama jógára járni, ahol más babákkal és anyukákkal is találkoztunk. Mivel itt is mozogtunk, egész jól viselte az első perctől fogva. Persze olyankor, amikor csak az anyukák mozogtak, a babák pedig csöndben feküdtek, ő általában elég hangosan fejezte ki nemtetszését, de szerencsére ezt a többi anyuka és a foglalkozásvezető is jól tolerálta, így néhány hét alatt teljesen beilleszkedtünk a csapatba.

Forrás: flickr.com

Nem tudom, hogy hogyan bírják azok az anyukák, akik egész nap otthon vannak kettesben a babájukkal. Imádom őt, de szükségem van a társaságra, és úgy látom, hogy neki is nagyon jót tesz az állandó jövés-menés. Boldog, kiegyensúlyozott baba, ahogyan én is boldog és kiegyensúlyozott anyuka vagyok. Tudom, hogy nekem szükségem van a társaságra, a „csavargásra” ahhoz, hogy ne csavarodjak be, és bizony amilyen az anyuka, olyan lesz a gyerkőc is!

Ha tetszett Ágnes írása, olvasd el sorozata előző részeit is! 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész és 6. rész.

A kiemelt kép forrása: unsplash.com

13510cookie-checkÉlet egy újszülöttel – Kávészünet egy kismamával 7.