Amennyiben valaki olyan szerencsés helyzetben van, hogy minden feltételnek megfelel az alkalmassági vizsgálatra jelentkezéshez, akkor csak kér egy időpontot a tartózkodási helye szerinti Területi Tegyesznél. Viszont Noémi és Ádám nem volt ilyen mázlista, nekik bizonyos előkészületeket kellett tenniük ahhoz, hogy egyáltalán elkezdhessék a jelentkezést és ne egyből hátránnyal induljanak. Erről mesél a sorozat 6. részében Szabó Noémi.

Az elhatározás

Ha emlékeztek még, a sorozat 1. részében ott tartottam a történetünkben, hogy 2020 nyarán elég mélyen belemásztunk az örökbefogadás megismerésébe – ezzel együtt a saját magunk és az előítéleteink feltérképezésébe. Ádám egyre elfogadóbb és nyitottabb lett a témával szemben, elfogadta, hogy ezt szeretném és egyre jobban el tudta magát képzelni és helyezni ebben az új helyzetben. Mivel nincs kizárva, hogy természetes úton gyermekünk szülessen, nem vetettük el azt az utat sem, de egy (esetleg két) örökbe fogadott gyermeknek is esélyt akartunk adni.

Nemcsak ketten gondoltuk át, hanem meg is beszéltük a családunkkal, hogy mit szólnak az ötlethez.

Az én anyukám teljesen odavolt és vissza, ő is mindig releváns lehetőségként gondolt az örökbefogadásra, nyilván tőle hoztam a saját nyitott hozzáállásomat is. Az ezzel kapcsolatos első mondatai közt szerepelt a „Fogadjatok örökbe egy néger kislányt!” :) Sajnos fel kellett világosítanom, hogy Magyarországon nem lehet külföldről gyermeket kapni.

Ádám anyukája ennél sokkal jobban meglepődött. Nem igazán ismerte az ezzel kapcsolatos eljárást, így nem is gondolt arra soha, hogy ez is egy lehetőség és hogy mi pont ezt fogjuk előnyben részesíteni. Neki kicsit nehezebb volt elmagyarázni, hogy bár elméletben lehetne vér szerinti gyermekünk, én mégis a szülés nélküli megoldást preferálom. Aztán egyre többet és többet meséltünk neki erről, kifejtettük, hogyan működik a rendszer, ő pedig egyre inkább megbarátkozott a gondolattal. Elfogadta a döntésünket és biztosított afelől, hogy támogat minket és mellettünk áll :)

Emellett elkezdtük a hozzánk legközelebb álló barátainkkal is megosztani a terveinket. Ennek azóta sem értünk a végére, mert sok barátunk van (a vírus idején kevesekkel tudtunk csak találkozni), és nehéz mintegy véletlenül becsempészni a témát egy átlagos beszélgetésbe – ezt még tanuljuk. Akikkel viszont beszéltünk erről, csupa pozitív visszajelzést adtak. Persze meglepődtek, először nem igazán értették a miértjeinket, de aztán teljes mértékben elfogadták és támogatták azokat.

Házasságkötés

Mivel ismertük az örökbefogadás menetét és lassúságát, tudtuk, hogy házaspárként előnyhöz jutunk. Nem akartunk azért még több évet várni egy gyerekre, mert egyedülállóként csak egyikünk kaphat alkalmasságit. Ezelőtt nem állt a terveink közt a házasságkötés, nem azért, mert elleneztük, egyszerűen csak nem gondoltunk rá és nem tartottuk fontosnak. Azonban most lett egy észérvünk amellett, hogy ezt meg kell lépnünk. Ez nyáron volt. Ekkor már nehezen tudtuk volna a lagzinkat (mert előtte megegyeztünk, hogy ha már belevágunk, akkor csináljuk rendesen és legyen ott mindenki) megszervezni őszre. Így maradt a tavasz – egyrészt hogy minél hamarabb meglegyen, másrészt nem akartuk a nyári legnagyobb hőségben megtartani.

Miután ezeket megbeszéltük és döntést hoztunk, Ádám „hivatalosan” is megkérte a kezemet. Bejelentettük a családunk és barátaink előtt, hogy tavasszal lesz a lagzink. De nyár végén a 2021 tavasz még nagyon távolinak tűnt. Nem akartuk ennyire elhúzni az örökbefogadásra jelentkezésünket. Így hát jött a következő elhatározás: papíron csináljuk meg hamarabb.

A jogszabály szerint legalább 30 nappal hamarabb kell jelentkezni az anyakönyvvezetőnél és ott kinyilvánítani házassági szándékunkat, mielőtt kitűzhetnénk a napot. Néhány nap telefonálgatás után rá kellett jönnünk, hogy Budapesten minden ingyenes hely (minden önkormányzatnál ki van jelölve egy vagy két nap a héten, amikor térítésmentesen lehet házasodni) be van telve az elkövetkező hónapokban, mígnem egy kedves és lelkiismeretes ügyintéző azt javasolta, hívjuk fel az agglomerációban lévő anyakönyvvezetőket, náluk biztos több szabad hely van. Így is lett! Tehát szeptember első napjaiban elmehettünk Csömörre kinyilvánítani a szándékunkat, és október 6-ra kaptunk is időpontot. Szereztünk két tanút és aznap elmentünk (a munkaidőnk alatt) négyesben a házasságkötésünkre :) Az egyik feltétel pipa.

(Persze erről a májusi lagzinkra meghívottak nagyon nagy része nem tud, ők azt hiszik, hogy az ottani szertartás lesz nekünk az első – ne mondjátok el nekik, hogy rosszul tudják! :))

További akadály: bejelentett tartózkodási hely

Már az egybekelés előtt néhány nappal bejelentkeztünk a Tegyeszhez, másfél hónappal későbbre kaptunk időpontot személyes találkozásra (és ez állítólag jónak számít). Viszont a telefonbeszélgetés során kiderült, hogy az ügyintézőnk (akihez a lakhelyünk szerint lettünk beosztva) ragaszkodik hozzá, hogy szerepeljen a lakcímkártyánkon a tartózkodási helyünk, vagyis az albérlet címe, ahol élünk. Ez mindennel szembe ment, amit eddig tudtunk. Az összes könyvben, blogon, még az elvégzett Start csoportban (a Start csoport nem a Tegyesz által szervezett hivatalosa felkészítő tanfolyam és nem is helyettesíti azt) is azt láttuk/hallottuk, hogy nem kötelező a lakcímkártyánkon szerepelnie annak, ahol a gyakorlatban élünk (mindketten az anyukánkhoz vagyunk állandó lakcímre bejelentve).

Forrás: pxhere.com

Ez azért okozott problémát, mert az albérletünk tulajdonosa eddig nem engedte, hogy bejelentkezzünk a lakásába. Nem tudtuk, hogy most megenyhül-e, annak ellenére, hogy nagyon jó a kapcsolatunk. Emiatt nem szerettünk volna elköltözni, de tisztában voltunk vele, hogy ez lehet a másik megoldás. Amikor legközelebb találkoztunk, elmeséltük a tulajdonosnak, hogy mik a terveink és hogy ehhez szükségünk van a bejelentett tartózkodási helyre. Szerencsére, mivel ő is bír minket, megengedte. Ez persze jogi procedúrák lavináját indította el, de közös erővel (a tulajdonos és a férje is segítségünkre volt) dolgoztunk a megoldáson, míg végül megkaptuk tőlük a várva-várt rózsaszín dokumentumokat, kitöltve, aláírva.

Ismét a munkaidőnkben (még szerencse, hogy rugalmas és home office) elzarándokoltunk az előre lefoglalt időpontunkban az okmányirodába, ahol közölték velünk, hogy nem a tulajdonosnak, hanem a haszonélvezőnek kellett volna aláírnia a papírjainkat – nagyszerű! Ez a hétfői Tegyeszes időpontunk előtti pénteken volt, tehát tudtuk, hogy nem lesz meg a megfelelő lakcímkártyánk, amikor bemegyünk a Gyermekvédelmi Szakszolgálathoz elindítani az alkalmassági folyamatot.

Kiborulásaim

Ekkor teljesen kiborultam, bőgve buszoztam haza. Aztán Ádám felhívta a Tegyesznél az ügyintézőnket, hogy megtudja: enélkül is elindíthatjuk-e a folyamatot. Szerencsére kaptunk lehetőséget a lakcím pótlására.

És akkor arról még nem is meséltem, hogy az első időpontunk a Tegyeszhez, amit november közepére kaptunk, a vírus miatt füstbe ment. Éppen előtte lettünk betegek, így le kellett mondanunk. Helyette december elejére kaptunk újat. Ekkor is bőgtem egy sort – hiába, örökbe fogadni nem egy rózsás menet :)

A következő részben megírom, milyen volt az első alkalom a Tegyesznél, milyen paramétereket adtunk meg és miért, mit jelent a korai kötődés, hogyan működik a megyei és az országos lista.

A kiemelt kép forrása: unsplash.com

18330cookie-checkDöntés után: előkészületek a jelentkezéshez – Gyermek, aki nem hasonlít a családjára 6. rész