2019. december 15, vasárnap. Az abitbetter.eu csapatának egy kicsiny része megvalósította régóta dédelgetett tervét. Elmentünk ingyen ölelést osztani! :) A rendszeres szemétszedés mellett ez az a tevékenység, amit szeretnénk meghonosítani az egyre gyarapodó közösségünkben. Szeretnénk Magyarországon minél több embert megörvendeztetni és meglepni ezzel a cseppet sem rendhagyó cselekedettel. Ezúton is biztatunk mindenkit, aki érez magában indíttatást, hogy legközelebb csatlakozzon hozzánk. Élményeinket és tapasztalatainkat Dudás-Implom Edina foglalta össze az élménybeszámolójában.

„Egy ölelés ideális ajándék. Mindenkire illik a mérete, és senki se ellenzi, ha továbbadják!” – Ivern Ball

Nem tudom, kinek milyen gyerekkora volt, de vannak dolgok, amik sokkal többet számítanak már akkor, mintsem az ember gondolná. Emlékszel, amikor kicsi voltál és elestél? Anyukád megölelt, gyógypuszit adott rá, és már nem is fájt annyira. Vagy emlékszel, amikor az egyik barátod csúnyát mondott rád, vagy megbántott, és sírtál? Anyukád vagy apukád megvigasztalt, magához szorított, megölelt és megnyugtatott. Vagy amikor este rosszat álmodtál, és megöleltek a szüleid, majd a karjaikban aludtál el?

Hogy ne csak rosszról beszéljek: Amikor régen találkoztál a nagyszüleiddel, és találkozáskor jól magukhoz szorongattak, mert annyira szeretnek, és annyira hiányoztál nekik, hogy majdnem kiszorították belőled a szuszt? Te pedig jól visszaöleltél, mert neked is nagyon hiányoztak. Nos, igen, ez mind-mind a pozitív hatása az ölelgetésnek. :) Amikor adsz vagy kapsz, és persze szívből teszed, szuper érzések támadnak.

Nem véletlenül ugyanis, hiszen igazi öleléskor oxitocin szabadul fel, és emiatt érezzük a pozitív hatásait.

Mi mindenre jó még az ölelés?

  1. Erősíti az emberek/állatok közti kapcsolatot, köteléket. Azt hiszem, ezt nem kell magyarázni, a fentiekben már láthattunk erre példát.
  2. Csökkenti a stresszt.
  3. Vérnyomáscsökkentő hatása van.
  4. Nyugtatólag hat az ember idegrendszerére.
  5. Nagyon sokszor egy mosoly követi! :) Szóval, Be Happy!
  6. Kicsit lelassít. Amikor megölelünk valakit, az nem csak egy odavetett „szia”, ezért mélyebb kötődést jelez. Hosszabb ideig tart, így van idő „átérezni”.
  7. Gyógyterápiaként is használható.
  8. Boldogabbá tesz. :)

Mindennek tudatában neki is kezdtünk a szervezésnek, hiszen az ingyen ölelés beleillik az abitbetter.eu profiljába, és már vagy 3 éve próbáltuk összehozni magánemberként is.

Először egy nyári projektet szerettünk volna a Móricz Zsigmond téren, Budapesten. De sajnos el kellett napolnunk a dolgot.

Célunk sokrétű volt. Megismertetni, vagyis ismertebbé tenni a honlapot, meg persze magunkat (na jó, ez nem :)), egy kis szeretetcseppet adni a világnak, sokat nevetni, mosolyogni, megmosolyogtatni, és nem utolsó sorban ölelni, és megölelve lenni.

Felállítottunk néhány szabályt a szervezés megkönnyítésére, vagy épp megnehezítésére. Ilyen volt például, hogy szeretnénk az öleléssel reklámozni az abitbetter.eu-t. Továbbá, hogy jól látható legyen a logó, a honlap neve és a QR kód. Ehhez kellett szerezni egy standot, ami Noémi ötlete volt. Kaptunk is egyet ajándékba, amit azért helyre kellett hozni: összeragasztani, leszedni róla a régi matricát és feltenni a honlapét.

Innentől kezdve jött a szervezés nehezebb része. Amikor valahova ki szeretnénk települni, mindig engedélyt kell kérni. Ha csak a Városliget közepére, egy 2 nm-es helyre, akkor is. Mindez a reklámozás miatt szükséges, mert ez a stand és a rajta lévő információ annak minősül. Ezért fel kell venni a kapcsolatot a tulajdonosokkal, és írásos engedélyt kérni. Itt már ők diktálják a szabályokat, mi pedig eldönthetjük, hogy be tudjuk, vagy akarjuk-e tartani azokat. Végül a Flórián Üzletközpont adott helyet nekünk, ingyen. Azt sem szabták meg, hogy melyik helyre kell állnunk. Amint hivatalossá vált a datum (december 15.), már bele is fogtunk a részletek kidolgozásába.

Végül elérkezett a december.

2019. 12. 15.

13:45 – A Flórián Üzletközpont nagyon kedvesen felajánlotta, hogy akárhol standolhatunk, így a karácsonyfa melletti, a lépcső és a boltok közti helyet választottuk. Egy kis karácsonyi hangulat, békesség, és némi pörgés vett körbe minket. Elkezdtünk átszellemülni. Négyen kezdtünk el kipakolni. Két Noémi, Ádám és Edina (jómagam). Egy hatalmas zsákból szedtük ki a standot, és elkezdtük összeszerelni. Nagyon izgultunk, hogy oda fognak-e jönni hozzánk, vagy nekünk kell kezdeményezni. Csináltunk kis táblákat, amire ráírtuk, hogy INGYEN ÖLELÉS. Előszedtük az erre az alkalomra készített kitűzőket, kiraktuk a standra, elpakoltuk a táskáinkat meg a kabátokat, és máris készen álltunk a nagy kezdésre. Ádám elment a dolgára, így már csak hárman maradtunk, és vártuk az ölelgetéseket!

14:00 – Eleinte furán néztek ránk az emberek, hogy mit is akarunk tulajdonképpen. Nagyon nehezen értették meg, hogy csupán ingyen ölelést osztogatunk. Ahány ember, annyi reakcióval találkoztunk. Voltak olyanok, akik akkora S kanyart tettek körülöttünk, hogy még véletlenül se találkozzanak útjaink, és fintorral az arcukon mentek ki a másik kijáraton, vagy inkább felmentek az emeletre. Kicsit kiábrándító volt, de nem foglalkoztunk a negatív emberekkel, merthogy közben szólt az „All I want for Christmas”. Koncentráltunk hát a többiekre. Találkoztunk határtalanul kedves emberekkel, akik többször is visszajöttek ingyen ölelni. Ez nagyon jól esett. Szerencsére akadt olyan járókelő, akit az is érdekelt, hogy mit is írunk a honlapon, így rá is keresett, és a kitűző is fogyott. Szóval ez szuper volt. Sokan azt kérdezték, hogy mit kérünk cserébe. Mi pedig néha értetlenül mondtuk, hogy semmit. Később persze már inkább úgy válaszoltunk, hogy ők is osszák az ölelgetést, hiszen ha ezt osztod, csak több lesz belőle.

Ezek után volt olyan örömteli pillanat, amikor egyikőnkek sem volt szabad keze. Mindenkit megöleltünk, aki csak hagyta magát. Szó szerint tárt karokkal vártunk mindenkit az üzletközpontban. A legcukibb kis ölelgetők a gyerkőcök voltak. Számomra az egyik legmeghatóbb pillanat az volt, amikor az egyik kislány már a bejárati ajtón belépve széttárt karokkal, plüssel a kezében száguldott egyenesen felénk. Kb. olyan volt a pillanat, mint a filmekben, amikor szalad egymás felé két ember, és örömükben szinte összecsattannak, forognak, mosolyognak, és nevetnek. Lehet, kicsit lányregényesre sikerült ez a jelenet, de nagyon boldog volt. Volt olyan 2-3 év körüli gyerek, aki nagyon meg volt illetődve, és félénken jött oda hozzánk, de végül nagy mosollyal az arcán távozott a szüleihez.

Azt, hogy milyen korú emberekkel találkoztunk, nem lehet leszűkíteni, vegyes volt az életkor. Ennek nagyon örültem. Voltak ugye a picik, voltak tinédzserek (ők voltak a legkevesebben, és ők voltak a legtávolságtartóbbak), voltak fiatalok, középkorúak és idősek egyaránt. Azt hiszem, hogy az idősebb korosztály volt a legszélsőségesebb. Azok, akik bizalmat szavaztak nekünk, rettentő közvetlenek, kedvesek, sőt nagyon barátságosak voltak. Akik viszont kicsit is furának vagy veszélyesnek tartottak minket, (igen, ilyenre is volt példa, mi is meglepődtünk), azok vagy kikerültek minket, elhúzódtak tőlünk vagy elhúzták még az ismerőseiket is.

16:30 – Ekkor már kicsit elkezdtünk fáradni. Sok volt a dopping és az (egy helyben) állás. De folytattuk tovább, hiszen ezért voltunk ott. Volt olyan, akit vigasztaltunk, volt, akit csak felvidítottunk, voltak, akiket megleptünk, és voltak az igazán vagányak, akik pedig minket leptek meg. Egy kedves lánytól kaptunk csokit, másoktól kedves szavakat, támogatást, és még puszit is :)

16:50 – Amikor elkezdtünk összepakolni, rájöttünk, ahhoz képest, hogy az első ilyen szervezés volt, igencsak jól sikerült. Itt meg kell említenem, hogy életemben ennyit még nem nevettem, mint ebben a pár órában. Komolyan. Hogy min? Igazából mindenen. Az emberek értetlen arckifejezésén, azon, hogy hülyének néztek néhányan, azon, hogy annyira édesek voltak a gyerekek. Nevettem a sok vidám emberrel együtt, akiknek sikerült mosolyt vagy nevetést csalni az arcára, és nevettem a csajokkal, hogy mennyire „kinéztek” minket. Annyira jó volt nevetni a világon, és csak a mosollyal foglalkozni (bár nekünk ez a hétköznapokban sem esik nehezünkre), hogy senki és semmi nem érdekelt egy idő után. Sok-sok jókívánságot kaptunk, és adtunk. Azt mondják, kapni jó, de adni még jobb. Ez valóban így van. Remélem, mindenki pozitív gondolatokkal távozott tőlünk, mi pedig alig várjuk a következő ingyen öleléses projektet.

Úton hazafelé elgondolkodtam rajta, hogy ha mindannyian picit pozitívabbak lennénk, többet mosolyognánk, akkor sokkal vidámabb életünk lehetne. Most nem azokra a dolgokra gondolok, amiken nem tudunk változtatni. Hanem arra, hogy ha megpróbálnánk másképp felfogni a dolgokat, vagy legalábbis nem annyira sötéten, másként élnénk. A megtörtént rossz dolgokon változtatni nem tudunk. De mi lenne, ha többször néznénk a poharat félig telinek, mint félig üresnek? :)

14570cookie-checkAmit mi adtunk ajándékba karácsonykor: ingyen ölelés