A tízrészes sorozat második felét ezennel megnyitjuk! Egy újszülöttel otthon lenni egyedül – félelmetes. Pedig ahogy azt mindenki emlegeti, ilyenkor még nem áll másból a baba élete, mint evés, kakilás és alvás, tarkítva több-kevesebb sírással. Na de az evés, vagyis az etetés nem is olyan egyszerű! Nagyon sok első gyermekét megszülő kismama küzd azzal a kétségbeejtő nehézséggel, hogy kevés a teje. Lássuk, Ágnes hogyan birkózott meg ezzel és mi lett az eredménye a küzdelmének! Szabó Ágnes írása.

Új életünket egy pénteki napon kezdtük meg. Azt kell mondjam, nem indult zökkenőmentesen. Délelőtt indultunk el a kórházból. Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy három napos gátsebbel és aranyérrel a budapesti forgalomban varratszedésre igyekezni nem túl mulatságos program. Fél combon „ülve”, két kézzel támaszkodva imádkoztam végig az utat, hogy ne menjünk bele túl sok kátyúba a körúton, ahol éppen felújítások zajlottak. A varratszedés csak néhány másodpercig tartott. A folyosón várakozók meg tudják mondani, hogy fájdalmas dolog. Utána viszont jobb volt. Ennek ellenére sem esett jól a hazaút, ami további egy óra volt körülbelül.

Forrás: babaszoba.hu

Otthon nagyszerű érzés volt kiszállni az autóból, és végre nem a kórházban lenni. Kipakoltunk, és elkezdődhetett az élet a babával. Már az első nap sem volt egyszerű, ugyanis a tejem még mindig kevés volt, így a férjem elment a patikába, és kiváltotta a gyermekorvos által felírt tápszert. Természetesen a szoptatást nem adtam fel, így az első napok a következőképpen alakultak: körülbelül háromóránként leültem a szoptatós fotelembe, és elektromos mellszívóval nagyjából 10-15 percig fejtem a melleimet, hogy elinduljon a tej. Ezután mellre helyeztem a kislányomat, aki 20-30 percig, majd egyre hosszabb ideig próbálkozott. Mivel ezután is sírt az éhségtől, tápszeres kiegészítést kapott. Mi ezt sem a legegyszerűbb módon csináltuk, hiszen én nem szeretettem volna sem cumit, sem cumisüveget adni a lányomnak. A tápszert tehát üvegben összekevertük (a férjem rengeteget segített ebben, köszönöm neki!), majd svéd itatópohárba töltve adtam a gyermekemnek. Ő már az első alkalmak során nagyon ügyesen ivott ebből a pohárból, így később sem használtunk cumisüveget. Mire végeztünk egy etetéssel, gyakorlatilag szinte kezdhettük a következőt.

Forrás: cdnparenting.com

Szombaton aztán cicizés előtt és után mérni kezdtük a kislányunkat, hogy megtudjuk, mennyire kevés a tejem. Két-három napig mindössze 20 ml tejet tudtam adni etetésenként a babának a lefejt cseppekkel együtt, miközben ő már 60-80 ml-t kívánt fogyasztani. Nem volt jó érzés, hogy nem tudom kielégíteni anyatejjel az éhségét, ezért mindent igyekeztem megtenni a tejszaporítás érdekében. Karamalzt, Ukko teát, napi 3-5 liter vizet fogyasztottam. Mindeközben a sok próbálkozástól a mellbimbóim kisebesedtek. Egyre nehezebb volt elkezdeni a fejést, a szoptatást, de arról, hogy feladjam, szó sem lehetett.

Vasárnap reggel aztán igazi sokk ért minket. Miután megszerezte a kislányunk a 20 ml tejet, büfizés közben egy tenyérnyi friss vért bukott. A szívem megállt egy pillanatra. Azonnal hívtuk a gyerekorvost, az orvos barátnőmet: mi van a gyerekkel?! Persze kiderült, hogy a sebes mellbimbók miatt volt az egész, és nem valami szörnyű kórság okozza a véres bukást. Arról volt tehát szó, hogy a sebes bőrfelületet szívva a friss tej mellett friss vér is került a reggelibe, amire azonban szemmel láthatóan semmi szüksége nem volt a szervezetének, így visszaküldte a feladónak. Így utólag jót mosolygok a sztorin, de megélni egyáltalán nem volt mókás.

3-4 nap múlva elkezdett végre egyre több tejem lenni. Egy héttel a hazaérkezés után már 50 ml-t is sikerült egyszerre a lányomnak adni. Persze ezzel párhuzamosan az étvágya is nőtt, és már 120 ml-t evett étkezésenként. Így továbbra sem tudtam őt megfelelően táplálni tápszer nélkül. Utáltam az egészet. A fejést, a fájó mellbimbókat, a tápszermelegítést, azt, hogy ha sokat készítettünk, önthettük ki, ha keveset, akkor villámgyorsan csinálhattuk a következő adagot… De mindennél jobban akartam szoptatni. Szerettem volna megtudni, hogy tényleg olyan csodás érzés-e, mint amit írnak…

Forrás: flickr.com

16 napig tartott, de végül sikerült. 70-90 ml tejem lett egyszerre, és ha nem tartottam túl nagy szünetet két szoptatás között, akkor egyre kevesebb lett az éhség miatti sírás. Ekkorra már annyira fájt a mellbimbóm, hogy elküldtem a férjemet bimbóvédő szilikonért. Ez szuper találmánynak bizonyult. Körülbelül két hétig ezután tápszer nélkül, bimbóvédő használatával igény szerint szoptattam. Ez azt jelentette, hogy reggel mellre tettem a babánkat, és estig szinte folyamatosan ott is volt. Persze közben volt büfizés, tisztába tevés és néha egy kis alvás, de a háromóránkénti etetéstől nagyon távol kerültünk. Viszont két ilyen nap után teljesen elmaradt a tápszer, és ezzel egy időben a méricskélés is. Azóta sem tudom, hogy mennyi tejet eszik egyszerre, de mivel nem éhes és gyarapszik, így nem is érdekel.

Az igény szerinti szoptatás végül nálunk nem vált be, mert ahogy írtam, egész nap igényelte. E miatt viszont állandóan fájt a hasa. A hasfájós sírás egy fokkal rosszabb, mint az éhes sírás… Arra jó volt ez a két hét, hogy valószínűleg jól beindult végre a tejem, ami azóta is elegendő mennyiségű. Két hét igény szerinti egész napos szoptatás után elhagytuk a bimbóvédőt, és áttértünk a háromóránkénti evésre, ami azóta is jól tartható.

Forrás: pexels.com

Szerencsére éjjel a kezdetek kezdete óta jól alszik, maximum egyszer ébred enni, így volt energiám ahhoz, hogy napközben mindent kipróbáljak és megtegyek a szoptatás érdekében. Bár ahogy magamat ismerem, kialvatlanul is küzdöttem volna érte a végsőkig.

Körülbelül két-két és fél hónapos volt a lányunk, amikor már végre nem fájt a szoptatás. Azóta tényleg olyan csodás érzés, mint amit a könyvekben írnak. Megérte. Sosem csinálnám másként. Bátorítok minden anyukát, akinek kevés a teje, akinek fájdalmas, nehézkes a szoptatás, hogy küzdjön érte. Megszültük ezeket a csöppségeket, egy pár hónap szenvedést és küzdelmet még simán bír a szervezetünk. A végeredmény azonban tényleg csodálatos…

A kiemelt kép forrása: pxhere.com

13420cookie-checkA szoptatás nehézségei (és szépségei) – Kávészünet egy kismamával 6.