Amikor először hallottál az örökbefogadás fogalmáról, mik voltak az első kérdések, amik felmerültek benned? Noémi azt tapasztalta, hogy az emberekben legelőször felmerülő kérdések hasonlóak: mindenki nagyjából ugyanarra kíváncsi. De mikre is? Ezekről a tapasztalatokról fog szólni a 16. rész. Szabó Noémi írása.

Nem féltek, hogy „kiüt” a gyerek vére?

Sok embernek meséltünk már az örökbefogadási terveinkről: családtagoknak, barátoknak és munkatársaknak. Általános jelenség, hogy az emberek először megdöbbennek, majd némi idő után feloldódnak és győz a kíváncsiságuk, ekkor elkezdenek kérdezni és véleményt formálni. Több embertől is hallottuk már ugyanazokat a kérdéseket és hozzászólásokat, úgy tűnik, hazánkban sokan hasonló tudásszinttel (illetve tudáshiánnyal) rendelkeznek a témáról és hasonló gondolatok merülnek fel bennük az örökbefogadással kapcsolatban. Ezekből szemezgetek most.

Amikor az elbeszélésemben eljutok oda, hogy valószínűleg cigány felmenőkkel rendelkező gyermek fog hozzánk kerülni, sokszor megkérdezik, hogy nem tartunk-e attól, hogy a gyerek vére előbb-utóbb „kiütközik”. Tény, hogy Magyarországon jellemző a cigányok lenézése és az általánosítás. De meglepő, hogy az emberek azt gondolják, hogy ez a „cigány vér” eredménye. Hiszen a 21. században már tudjuk, hogy mik azok a tulajdonságok, amik öröklöttek és mik azok, amiket tanulunk (avagy utánzás útján sajátítunk el).

Egy ember viselkedéséért számos gén és több környezeti hatás együttesen felelős. Az ember adottságokkal születik, vagyis az öröklés ténye kétségtelen, de nem végérvényesen meghatározott.

A temperamentumunk öröklött személyiségvonásokból és a szocializációnk során felvett mintákból tevődik össze. Egy erős temperamentumú gyerekből nem lesz csendes, nyugis gyerek, viszont lehet belőle kreatív, kezdeményező és talpraesett felnőtt.

Egy példa: az agresszió már-már az életben maradásunk kulcsa, hiszen agresszívan kell ragaszkodnunk az életünkhöz és küzdenünk érte. És itt az agresszió szót nem a hétköznapi használatú értelemben kell érteni. A gyermekben génjei szintjén jelen lévő agresszió a nevelkedése során alakulhat erőszakos magatartássá vagy versengő, magabiztos, önérvényesítő személyiséggé (aki pl. sikeresen vezet egy céget). Ugye, hogy nem mindegy? De ez nem magától értetődő, ezért pl. a Tegyesz tanfolyamán is külön fejezetet szenteltek a témának.

Tehát mivel tudjuk, hogy a genetikusan magával hozott adottságai a mi nevelésünk hatására alakulnak jóvá vagy kevésbé jóvá, így nem, nem félünk, hogy „kiüt” a gyerek vére.

Milyen sok gyerek van árvaházban, biztos ti is hamar kaptok gyereket.

Az árva szó definíció szerint azt jelenti, hogy valaki, akinek meghaltak a szülei. Régen és a régi filmekben minden örökbeadással foglalkozó intézményt árvaháznak neveztek. De valójában a szociális rendszerbe nemcsak azok kerülnek, akiknek meghaltak a szülei, hanem azok is (ráadásul sokkal nagyobb arányban), akiket különböző okból nem tudnak vagy nem akarnak nevelni a szülei, esetleg kiemelték őket a családjukból, mert ott bántalmazás vagy veszélyeztetés érte őket. Utóbbi esetekben a gyerekek nem válnak egyik percről a másikra örökbe adhatóvá, hiszen a szociális rendszernek nem az a célja, hogy rögtön „továbbpasszolja” a gyereket egy másik családba. Sőt, kifejezetten az a célja, hogy – szakszóval élve – visszagondozza őt a vér szerinti családjába, hiszen feltételezhető, hogy az a legegészségesebb kapcsolat és lehetőség számára. Ez nyilván nem áll fenn akkor, ha bántalmazás éri őt otthon, de ha „csak” a szegénység akadályozza, hogy otthon maradjon, akkor a szociális háló segítségével igyekeznek megtámogatni a családot, helyre állítani az anyagi helyzetüket, majd hazavinni a gyereket.

Arról már itt írtam, hogyan válik egy gyerek örökbe adhatóvá és tudjuk, hogy nem minden intézményben vagy nevelőszülőnél élő lurkó válik azzá, ezért logikus, hogy ők maradnak is a rendszerben és nem kerülnek örökbefogadó szülőkhöz. Ellenben az örökbe fogadásra jelentkezők száma igen magas, áltagban Budapesten és Pest megyében a legmagasabb, így ezeken a településeken kell a legtöbb ideig sorban állni.

Mennyire jó fejek vagytok, hogy olyan gyereket is elfogadtok, aki senki másnak nem kell!

Ez nem jótékonykodás! Ahogy azt fent írtam, rengeteg pár és egyedülálló jelentkezik örökbe fogadónak. Nem olyan gyerekekről van szó, akik „defektesek”, csúnyák, rosszak, betegek és ezek miatt senkinek sem kellenek. Tény, hogy egy érzelmi sérülésekkel teli (mert mondjuk kiemelték a vér szerinti családjából, megszokott környezetéből) gyerekkel néha nehéz bánni, de sok békében élő gyerekkel is nehéz olykor. Tény, hogy a mélyszegénységben fogant, gondozatlan terhességből született gyereknél nagyobb az esély bizonyos betegségekre, de egy olyan baba is lehet beteg sajnos, akit óvtak már magzatkorában is és születése után is.

Nem azért szeretnénk és nem is szabad, sőt tilos örökbe fogadni azért, mert ezzel jót teszünk a leendő gyerekünknek és ő ezért hálás lehet (rosszabb esetben azt gondolhatjuk, hogy hálásnak KELL lennie) nekünk. Az egyik szakember egyszer azt mondta, hogy „ha jótékonykodni akarsz, akkor fogadj el súlyos beteg idősebb gyereket, akit más már nem vinne haza”.

Szóval nem az elismeréseket akarjuk bezsebelni és nem fogjuk elvárni a kicsitől, hogy egész életében áldja a nevünket, hanem egyszerűen így szeretnénk családdá válni és boldog életet élni közösen. Szeretnénk átadni valakinek a fontosnak tartott értékeket és a tudásunkat, szeretnénk, hogy egy egészséges, kiegyensúlyozott és boldog gyerek nőjön fel mellettünk.

Magyarországon leggyakrabban milyen gyerekeket fogadnak örökbe?

Amikor a legjobb barátnőmnek arról beszéltem, hogy nagyon nagy valószínűséggel cigány 2 év körüli kisfiút fogunk kapni, és mivel mi elfogadunk egy ilyen kisgyereket, ezért remélhetőleg nem kell túl sokat (mondjuk 5 évet) várnunk rá, teljesen meglepődött. Hogy miért? Mert nem értette, hogy ez miért ilyen egyértelmű és miért pont ilyen gyereket tippelünk magunknak.

Nos, egyrészt azért, mert hazánkban magas azok száma, akik szőke, kék szemű, világos bőrű újszülött kislányt várnak. Ahogy arról már szó volt, társadalmunk sajnos nem túl elfogadó a cigányokkal szemben. Emiatt némely szülőnek fontos, hogy a leendő gyerekével kapcsolatban még véletlenül se merüljön fel, hogy roma származású. Ráadásul sokan csak újszülöttet fogadnak el, hiszen szeretnének babázni. Azt én sem tudom pontosan, hogy miért pont a lányokat részesítik előnyben, talán csak annyi az oka, hogy sokan úgy vélik, lányokkal könnyebb bánni vagy kevesebb baj van velük.

De olyan babák, akikről már a születésükkor lehet tudni, hogy édesanyjuk örökbe fogja adni őket, ritkán születnek, ezért rájuk sokat kell várni. Főleg olyan lány babák! Főleg olyan lány és nem cigány felmenőkkel rendelkező babák! Hiszen a legtöbb intézménybe kerülő és később örökbe adhatóvá váló gyermek cigány, a mélyszegénységben élő régiókból jönnek, sajnos a családjuk nem tudna gondoskodni róluk.

Fentiek nem azt jelentik, hogy csak szőke, kék szemű, világos bőrű újszülött kislányokat visznek haza az alkalmasnak nyilvánított szülők. Aki hazánkban örökbefogadásra jelentkezik és hajlandó az elvárásaiból engedni vagy teljesen elvárásmentesen indulni, annak több esélye van arra, hogy hamarabb sorra kerül – persze csak emiatt nem szabad azt állítani (esetleg elhitetni saját magunkkal is), hogy teljesen ítélkezésmentesen el tudnánk fogadni egy roma gyereket!

Másrészt pedig azért, mert Magyarországon leginkább cigány származású gyerekek kerülnek „örökbe adható sorba”, ezért leginkább őket lehet örökre hazavinni, és a nem újszülöttként örökbe adott gyerekek egy jelentős része másfél-két éves korára válik örökbe adhatóvá. A nemek arányáról és az életkorról 2016-nál frissebb információm nincs, de vélhetően igen magas azon gyerekek száma, akik idősebb korukban válnak örökbe adhatóvá (sajnos a 6-7 év felettiek gyakran nem is találnak családra országunkban). Szerintem több egészséges gyereket visznek haza, mint komolyabb betegségben szenvedőt, bár hallottam olyan esetről, amikor valaki kifejezetten csak Down-szindrómás gyereket szeretett volna.

Milyen gyerekek kerülnek külföldre és hogyan?

Már volt róla szó korábban, hogyan néz ki a kiválasztási és illesztési folyamat (itt). De mi van akkor, ha egy gyerekre nemet mondanak a kiválasztott jelentkezők? Nagyjából 3 alkalommal ajánlják ki a szakemberek a gyereket különböző jelentkezőknek a megyén belül, ha mindhárman nemet mondanak, akkor kiajánlják őt az egész országban, de ha itt sem kéri senki, akkor külföldre kerül (ha külföldre sem, akkor örökre a hazai intézményi rendszerben ragad). (Erről itt írtam korábban.)

Magyarországról legtöbbször Olaszországba kerülnek lurkók. Vélhetőleg ott elfogadóbbak, és egy kreol bőrű gyerek nem lóg ki a sorból. A komolyabb egészségi problémával küzdő gyerekek szoktak még külföldre menni, esetleg az idősebbek, vagy a testvérek, akiket együtt szeretnének örökbe adni, hiszen az a legjobb, ha egymás mellett maradnak és együtt nevelkedhetnek. Hazánk örökbefogadásra jelentkezői ritkábban hajlandóak vagy képesek több gyereket, testvéreket nevelni, illetve a komolyabb betegségekkel is nehezebben küzdenek meg vagy azt hiszik magukról, hogy nehezebben menne nekik.

Friss statisztikát sajnos erről sem találtam, de a fenti 2018-as táblázat adataitól valószínűleg arányaiban nincs eltérés 2021-ben sem. Jól látszik, hogy a 6-8 éves korosztály van legmagasabb arányban azok közül, akik végül külföldön találnak családot.

A következő írásból megtudhatjátok, hogy az a rengeteg tudás, amit mi felszedtünk, el tud-e jutni a többi családtaghoz is, például a nagyszülőkhöz (anélkül, hogy mi mesélnénk el minden egyes szót).

A kiemelt kép forrása: pxhere.com

19860cookie-checkA legtöbbször felmerülő kérdések és kijelentések – A gyermek, aki nem hasonlít a családjára 16. rész