A mozgás kisgyermekkorban az emberek természetes igénye. Később azonban tudatosan szükséges tenni annak érdekében, hogy ez az igény fenn is maradjon. Hiszen nagymértékben meghatározza testi, szellemi és lelki épségünket, egészségünket. Na, de ahogy mondani szokás, jóból is megárt a sok. A minőség és a mennyiség, mint életünk oly sok területén, itt is kiemelkedő szerepet játszik. Szántó Ildikó írása.

Fiatalkorban elsősorban a szülők felelősek azért, hogy a gyermek sportoljon, valamint, hogy a számára ideális mozgásformát végezze, megfelelő rendszerességgel, és nem túlzott mértékben. Természetesen a gyermek nem mindig hallgat a szüleire, pedig legtöbbször érdemes lenne. Ennek ellenére a szülők nagyban befolyásolják a döntéseit.

Én személy szerint hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan szüleim vannak, akik mindig tudták, mi a jó nekem, és igyekeztek megfelelő irányba terelni sorsom alakulását, még ha nem is száz százalékban fogadtam meg tanácsaikat. Bár kipróbáltattak velem sokféle mozgásformát, hogy megerősítsenek mind testileg, mind lelkileg, nekem semmi sem tetszett, és közösségben sem igazán szerettem lenni. Mondhatni, antiszociális kisgyermek voltam. Majd egyszer csak megláttam a leendő edzőm csapatának fellépését, és tudtam, oda szeretnék járni, a szüleim pedig azonnal beírattak. Néha ellenezték a versenyeket, edzésmódszert, diétát, mert nem voltak biztosak abban, hogy a testi-lelki egészségemet szolgálják. Mégis támogattak, mert látták, hogy ez engem boldoggá tesz. A fitness-fitKID-ben eltöltött évek folyamán történtek olyan esetek, hogy nem hallgattam rájuk, amit persze rosszul is tettem. Azonban a mai napig nem bánom azokat a döntéseimet, mert hiába voltak károsak a számomra, most ezen tapasztalatok alapján tudok másoknak tanácsokat adni, segíteni.

Forrás: pxhere.com

Amint korábban említettem, a szülők birtokolják a legnagyobb szerepet abban, hogy gyermeküknek milyen a jelenlegi, és milyen lesz a későbbi életminősége. A rendszeres mozgás elengedhetetlen a test, szellem, lélek tökéletes épségéhez. 4-5 éves korban rendszerint már képessé válnak a gyermekek az utasítások végrehajtására, valamint egy picit hosszabb idejű koncentrációra, így el lehet kezdeni a célzott edzéseket, kipróbálni különböző sportágakat.

Forrás: pxhere.com

Érdemes minél több mozgásformát kipróbáltatni a gyermekkel, hogy megtudhassuk, ő melyikre alkalmas leginkább, és melyiket végezné szívesen. Még ha tehetséges is valamiben, de ő nem szereti azt csinálni, véleményem szerint nem szabad ráerőltetni az adott sportágat, mert még ha dicső eredményeket is ér el életében, lelkileg komoly csorbát szenvedhet emiatt. Persze kinél mi a fontossági sorrend: lehet, hogy valakinek elsősorban a sikerek számítanak. Az is előfordul, hogy a gyermek képes felmérni, ő kiváló az adott sportágban, ezáltal megszereti azt. De megeshet, hogy egész életében gyűlöli, amit csinál, csak a sikerért vagy a szülei kedvéért folytatja, és nem lesz igazán boldog.

Ez esetben lehet, hogy azt sem tudja majd, mi baja igazán az életével. Azért merem ezt állítani, mert a közvetlen környezetemben több ilyen „örök elégedetlen” személlyel találkoztam. Viszont azonnal semmilyen lehetőséget nem érdemes elvetni, mert tényleg bármit megszerethet a gyermek, csupán érdemes óvatosan bánni ezzel a témával. Olyan is történhet, hogy egyáltalán nem jó valamiben, ő mégis élvezi. Ebben a helyzetben is valamiképpen meg kell találni az arany középutat, hogy ha szereti, hadd csinálja, mégse érjék maradandó károsodást eredményező kudarcok. Kudarcokra szükség van a fejlődéshez, azonban egyáltalán nem mindegy, milyen mértékűek, és hogy ki miként dolgozza fel őket. Ilyenkor esetleg nem a versenyzés, hanem a hobbisport irányába jó terelni a gyermeket. De akaraterővel és kitartással sokat javulhat a teljesítmény, tehát csak akkor ne járassuk az adott sportra, ha úgy látjuk, lelkileg, testileg nem vezet jó irányba. Én összetehetem a két kezem, hogy a szüleim kiválóan látták a dolgot. Türelmesen próbálkoztak, de nem erőltettek rám semmit, és szerintem szívből örültek, amikor valamihez magamtól jött meg a kedvem. Majd végigkísértek az utamon, ahogyan még most is teszik.

Forrás: pexels.com

Bár jelenleg már a szabadidősportot támogatom a versenysporttal szemben, most mégis elsősorban a gyermekkori versenysportról szeretnék szót ejteni. A fiatalkori szervezetet illetően ez pozitív és negatív hatásokkal is kecsegtet, testileg, lelkileg, valamint szellemileg egyaránt. Abban, hogy mely hatások jutnak érvényre, hatalmas szerepet tulajdoníthatunk az edzőnek, a szülőknek, valamint, ha szükséges, a sportpszichológus szakembernek.

Az elvárások szempontjából mindig figyelembe kell vennünk a gyermek egyéni képességeit, pszichés és anatómiai sajátosságait, nemét, életkorát, biológiai fejlettségét.

  • A rendszeres sport egyaránt csökkentheti és növelheti a stresszt. Egyrészt segít levezetni a fokozott feszültséget, megküzdeni a családi konfliktusokkal, az iskolai kihívásokkal. Megakadályozhatja a mentális zavarok (szorongás, depresszió, függőség) kialakulását. Másrészt viszont a teljesítménykényszer, a túlterhelés okozta stressz felboríthatja a sportoló lelki egyensúlyát. Ennek megelőzését illetően lép előtérbe az edző szakmai tudása és személyisége.
  • A rendszeres testedzés személyiségformáló hatással bír. Hatalmas előnye, hogy segít megbirkózni az életünk adta kihívásokkal. Növeli az önbizalmat és az akaraterőt. Kitartásra, önfegyelemre, valamint kemény munkára ösztönöz. Fokozza a határozottságunkat, bátorságunkat, és nagymértékben javítja a koncentrációs képességünket. Mindezek ellenére zavart is okozhat az önértékelésben, amennyiben az elvárásokat nem megfelelően állítjuk fel.
  • Napjainkban komoly problémát okoznak a különböző testképzavarok. A mozgás elősegíti az önelfogadást, az egészséges testkép, valamint az ideális test kialakulását. Mégis érdemes résen lenni, mert előfordul, hogy a sportolók testképzavarral, étkezési zavarral küzdenek, főként az esztétikai sportágak esetében (pl. torna, ritmikus gimnasztika, aerobik). Ezek alakulásának irányát is főként a sportolóval szemben támasztott elvárások befolyásolják.
Forrás: flickr.com
  • A rendszeres edzés javíthatja és ronthatja is a gyermek tanulmányait. Egyrészt rendszerezi a tanuló idejét, kevesebbet telefonozik, tévézik, számítógépezik. Másrészt viszont a növekvő iskolai elvárások következtében, amennyiben napi több órányi edzése van, a gyermek kifáradhat, elveszítheti motivációját, ami a sport abbahagyásához vezethet. Ezért szükséges úgy megtervezni a gyermek időbeosztását, hogy abból jusson tanulásra, edzésre és pihenésre is.
  • A rendszeres edzések, főként a csapatsportok képesek megerősíteni a társas kapcsolatokat, az együttműködés képességét. Abban is segíthetnek, hogy az edzésen kívül a gyermek (később felnőttként is) könnyebben építsen kapcsolatokat, jobban tudjon alkalmazkodni, nyitottabb legyen az emberekkel szemben. Ezzel szemben az élsport meg is zavarhatja a normál társas kapcsolatok kialakulását. Ez akkor jelent veszélyt, amikor a sport függőséggé válik, és csak arra fókuszál a gyermek, így jó esetben is csak felületes kapcsolatok fenntartására lesz képes.
  • A túl sok edzéstől érdemes óvakodni, hiszen az túledzettséghez vezet, amely nem csupán meggátolja a fejlődést, hanem sérülékennyé is teszi az embert, amelynek felnőttkorban egyaránt megihatjuk a levét. A szigorú diéták következtében, a túledzéssel kézen fogva, hormonális problémák alakulhatnak ki, amelyek nem minden esetben visszafordíthatók, emellett a testi fejlődésben is visszamaradhat a gyermek.
  • A sportversenyeken sajnos gyakori az igazságtalanság, ezt a saját bőrömön is tapasztaltam. Az ilyen helyzetek a gyermeknek komoly és maradandó lelki sérüléseket okozhatnak. Közben azonban meg is erősítheti a személyiségünket, hogy a hasonló eseteket az életünk egyéb területein is kezelni tudjuk. A gyermeket érő igazságtalanság a szülőknek néha jobban fáj. Ezt utólag az én szüleim is bevallották, és ilyenkor mindig jobban örültek volna, ha abbahagyom a versenyzést. De én sosem adtam fel, mert számomra nem az eredmény volt a fontos, ők pedig támogattak. Engem ezek a problémák kifejezetten megerősítettek, és bár fájnak az élet igazságtalanságai, mégis képes vagyok a helyükön kezelni őket.
  • A rendszeres edzések előnyös hatása, hogy nagy valószínűséggel megmarad a mozgás iránti igény, ezáltal kisebb az elhízás esélye. Azonban ha valaki hirtelen abbahagyja a sportolást, a súlyfelesleg kialakulásának esélye sokkal nagyobb, mint azoknál, akik sosem sportoltak. Főként, ha a gyermek a versenyek érdekében diétázott, fogyasztott (súlycsoportos sportágaknál).
  • Egy sportoló gyakran kiváló tulajdonságokkal gazdagodik. Megnő a türelme, a toleranciája bizonyos emberekkel és helyzetekkel szemben. Kitartóbbá válik céljai elérése érdekében. Megemelkedik a testi és lelki fájdalomtűrő küszöbe. Javul a koncentrációs képessége. Nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válik, hiszen levezeti a felgyülemlett feszültséget az edzések során. Megtanulja, miként cselekedjen fokozott izgalmi állapotban. Megnő az önbizalma, magabiztosabbá válik. Bennem a szeretetet is megnövelte a mozgás. Annyira imádtam a fitnesst, a fellépéseket, az edzőmet, a csapatomat, jelenleg pedig az aerobikórákat és a vendégeimet, hogy ezáltal másoknak is több szeretetet tudok adni.

A fiatalkori versenysportnak tehát vannak hátulütői, de hatalmas előnyei is. Amennyiben visszapörgethetném az időt, és újra dönthetnék, tudván, hogy milyen sikerek és kudarcok érnek, szinte pontosan ugyanígy cselekednék, máskülönben most nem lehetnék ott, ahol vagyok. Márpedig tudom, hogy a nekem szánt úton járok, és mindenkinek ezt az érzést kívánom.

Szerzőnk korábbi írásait itt, itt és itt olvashatod.

Forrás: itt és itt

A kiemelt kép forrása: pxhere.com

11090cookie-checkSportágválasztás és versenysport gyermekkorban