Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én, aki rengeteg helyen és edzőnél kipróbáltam többfajta csoportos edzést, mindig kíváncsi voltam rá, hogy az edzők (a jó edzők!) hogyan tudnak mindig jókedvűen, pozitívan és motiváltan megjelenni az órán. Mi a titkuk? Honnan szerzik azt a soha ki nem merülő inspirációt, ami hajtja őket, hogy hetente sok edzésen nemcsak részt vegyenek, hanem ők is tartsák meg? Hiszen ehhez óriási akaraterő szükséges. Nekik kell másokat ösztönözni és folyamatosan példát mutatni a mozogni vágyóknak. Így egymás közt bevallhatjuk, hogy mindannyian hagytunk ki edzést pusztán lustaságból :) Én biztosan! De ezt az oktatók nem tehetik meg, nekik ez a munkájuk, bár jó esetben a hivatásuk is, ami magában rejti a talányt, miből is merítik a motivációjukat. Azért biztos, ami biztos: hallgassunk meg egy szakmaibelit: Szántó Ildikó írása.

Mi is az a motiváció?

A motiváció magába foglal minden belső tényezőt, amely minket valamilyen cselekvésre, viselkedésre késztet. Természetesen ez minden ember számára másban nyilvánul meg. Tapasztalataim szerint leggyakoribb indok a sportolásra a külsőnk formálása, majd ezt követi az egészség helyreállítása vagy fenntartása. De lehet ez egy verseny teljesítése, egy bizonyos teljesítmény elérése, feszültséglevezetés, önmagunk fejlesztése, vagy akár csak szimplán a mozgás szeretete.

„A motiváció szó a latin movere igéből ered, melynek jelentése mozogni, mozgatni. A motiváció a pszichológiában gyűjtőfogalom, motívumokból épül fel és minden cselekvésre, viselkedésre késztető belső tényezőt magában foglal. A motiváció meghatározza a szervezet aktivitásának mértékét, a viselkedés szervezettségét és hatékonyságát.”

Hogy is van ez nálam?

Rám a sport szeretete hat legerősebben. Elmondhatom, hogy nem én választottam a sportos életmódot, hanem a sport választott ki engem. Egyszer elkezdtem, és azóta nem akarom abbahagyni. Azonban ez csupán azokra a mozgásformákra jellemző, amikben jól érzem magam, ilyenek a fitnesz, a tánc, az aerobik, a gimnasztika, a torna, a csoportos fitneszórák (alakformáló, köredzés, spártai cross, boksz, bármi lehet). Ezért fontos, hogy mindenki megtalálja a számára megfelelő mozgásformát, mert szerintem ebben az esetben nincs szükség egyéb motivációra, minthogy kellemes érzést vált ki belőlünk az, amit csinálunk.

Korábban jártam spártai cross edzésre, amely rettentő kemény volt. A társaim és az edzők csodálkozva néztek rám, hogy min mosolygok edzés közben, talán én nem „haldoklom éppen”? Dehogynem, de közben tetszik, amit csinálunk, jó a zene, jó a hangulat, figyelnek ránk az edzők (a maguk módján motiválnak minket), együtt dolgozik a csapat, fárasztó az edzés, mi kell még?

Forrás: flickr.com

Az életem a motiváció vagy a motiváció az életem?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy maga a testedzés a hivatásom. Nagyon ritkán fordul elő, hogy bármi miatt nincs kedvem elindulni megtartani egy órát. Ez csupán egyéb magánéletbeli ok lehet. De akkor is tudom, hogy ha bemegyek és meglátom a vendégeimet, akik hozzám jöttek mozogni és feltöltődni, máris jobb kedvem lesz. Ahogy elindul a zene, még jobban feltöltődök, edzés közben pedig megszabadul a lelkem az összes nyomástól és jó kedvvel térek haza.

De ez nem csak a munkámra jellemző: amikor másokhoz jártam edzésre, az is kellemes érzéssel töltött el – ha jó kedvvel indultam el, ha nem. Mindig tudtam, hogy a végén úgyis pozitív hatással lesz rám, így érdemes volt belekezdenem.

Nem találhatsz akárhol motivációt

Sajnos más a helyzet akkor, ha általam nem kedvelt sportágakat kell végeznem. Ott a külső tényezők dominálnak a motiváció terén, mint az alakformálás, önmagam fitten tartása vagy az, hogy majd az edzés befejeztével jobban érzem magam, mert mozogtam. Például a futást nagyon nehezen bírom és nem is szeretem. De volt olyan időszak, amikor csak arra adódott lehetőségem. Bevallom, néha elgyengültem és nem mentem. Vagy a tervezettnél előbb abbahagytam. Természetesen ez fejben dől el, de nagy szellemi erő szükséges hozzá. Én sajnos az első perctől arra gondolok, hogy mikor lesz már vége, unom, nem kapok levegőt, szúr az oldalam stb.

Forrás: flickr.com

Ez nem megfelelő hozzáállás. Ha valamit végez az ember, csinálja teljes erőbedobással. A konditermi edzésnél ugyanez a helyzet – én sajnos unom. Kivéve, ha valaki megmondja, mit csináljak, nem önmagamat kell irányítanom. Ennek sem mindig álltam neki, amikor csak erre volt lehetőségem. Ilyenkor jó, ha van egy társ, aki buzdít minket. De valójában önmagunknak kell erősnek lenni, és felsorakoztatni magunkban az érveket, hogy ez miért jó nekünk. Véleményem szerint ezért érdemes olyan mozgásformát keresnünk, amely a személyiségünkhöz illik, amit képesek vagyunk magáért a mozgásért élvezni és nem érezzük kényszernek. Biztos vagyok benne, hogy mindenki számára létezik egy megfelelő változat!

A kivétel mindig felbukkan

Természetesen lehetnek a rendszeres sportolást megnehezítő tényezők, mint a fárasztó fizikai munka, gyermekek, betegség, tanulás vagy anyagi problémák, de a legtöbbre azért van megoldás. Sőt, ha nem is napi rendszerességgel, de heti 2-3 alkalommal egy órát biztos be tudnánk iktatni.

Nem minden sportnak van anyagi vonzata. Még kimozdulni sem muszáj otthonról, számtalan videót találhatunk az interneten segítség gyanánt, csak érdemes odafigyelni, hogy azok szakmailag megfelelőek-e.

Akut betegség esetén pihenni kell, de az jó esetben nem akadályoz minket sokáig. Krónikus problémáknál érdemes szakemberrel konzultálni, hogy ne okozzunk nagyobb bajt, de megoldás mindig van.

Tehát a rendszeres mozgás életvitelünkbe való beiktatása leginkább az akaratunkon múlik. Annak is számos pozitív hatása van, ha élvezet nélkül végezzük az adott sportot, de inkább csak testileg. A lehetőségeinkhez mérten igyekezzünk olyan mozgásformát választani, amit szeretünk, vagy képesek vagyunk megszeretni, hiszen ez a testi, lelki és szellemi egészséghez is hozzájárul.

Az eredeti cikk megjelent itt.

A szövegbuborék adatainak forrása: itt.

A kiemelt kép forrása: flickr.com

4650cookie-checkMotiváció – meg lehet venni a boltban?