Érezhető trend lett hazánkban is, hogy háztartásaink egyre környezettudatosabbak; igyekszünk takarékoskodni az energiával, szelektíven gyűjtjük a szemetet, előnyben részesítjük a zöld megoldásokat. Érdemes ilyen nézőpontból rápillantani a kertünkre is! Szilágyi Diána írása.

Íme néhány ökotudatos ötlet, amely segíthet ebben:

Biodiverzitás – vagyis élettel teli kert

Mind közül a legfontosabb, mindennek az alapja: a fajgazdag kert.

El kell felejtenünk a magyar kertvárosokra jellemző, égbeszökő tujákkal övezett kerítések monotóniáját és a 6 centi magas, süppedő, steril pázsitszőnyeget. Miért? Elsősorban azért, mert borzasztóan energiaköltséges és mérgező.

A mi éghajlatunkon lehetetlen öntözés nélkül Skóciát idéző, üdezöld fűszőnyeget nevelni, s ha azt akarjuk, hogy ne gyomosodjon, akkor bizony időről-időre vegyszerezést igényel. Ha nem használunk gyomirtókat, nem lesz pázsit, mert felütik fejüket a természetes, közegre jellemző növénytársulások. Valószínűleg együtt kell majd élnünk a pitypanggal, százszorszéppel, veronikával, pásztortáskával, réti herével és a gólyaorrfélékkel. A beporzók tapsikolni fognak a számtalan színpompás vadvirág láttán, mi pedig bennük gyönyörködhetünk a steril zöldfelület helyett. Hamar megtelepszik majd a tyúkhúr, a tarack, a csalán is. Ez utóbbi levele például a gyönyörű nappali pávaszem hernyójának szolgál eleségül. Az ön gyereke látott már tűzvörös bikapókot, hosszú csápú gyalogcincért, szarvasbogarat, esetleg nünükét? Figyelt már meg bábokat cipelő, szorgoskodó hangyákat, vagy fatörzsön napozó bodobácsokat? Üldögéltek már együtt tücsöklyuk mellett türelemmel várva arra, hogy mikor bújik elő a zajos kis művész? Nem? És lenne kedve mindezt otthon, a saját udvarában kipróbálni?

Ugyanis minél többfajta növénytársulás van jelen valahol, ott annál többféle ízeltlábú, rovar és pók talál menedékre, akik aztán színpompás, kedvelt énekesmadarainkat vonzzák magukhoz.

A tuja emiatt is problémás. Nemcsak hogy rosszul tűri az egyre szárazodó, melegedő éghajlatunkat és a gyephez hasonlóan rendszeres öntözést igényel, de sokkal kevésbé vonzó fészkelőhely az énekesmadaraknak más fafajokkal összehasonlítva. Ha mindenképp örökzöldben gondolkodunk, ciprusok, ezüst- erdei- mandula- stb. fenyők tucatjából válogathatunk, a borókákról és a tiszafákról nem is beszélve, amelynek dekoratív, vörös magköpenyét szintén elfogyasztják madár barátaink.

A madarak táplálkozása miatt fontos, hogy minél több virágzó növénnyel örvendeztessük meg a rovarokat. Mézes illatával, gazdag virágfüzéreivel igazi rovarcsalogató az ugyancsak örökzöld babérmeggy. Április-májusban cserebogarak, rózsabogarak, méhek, dongók tucatjait látja vendégül és sokkal gyerekbarátabb is, mint szúrós társai, gyors növekedéséről és kiváló alakíthatóságáról már nem is beszélve. A leveleit télen csak részben elhullató nyári orgona sem véletlenül kapta a pillangócserje nevet. A rendkívül gyorsan növő, jól alakítható borostyán kerítésre, drótra futtatásával a tujához hasonlóan minden évszakban takaró sövényt kapunk, ráadásul virágzata június közepétől jó pár hétig rendkívül intenzív méhlegelő, ősszel beérő bogyótermése pedig táplálja a madarakat, csakúgy, mint a hűvössel színpompás levélruhába öltözött vadszőlőé, amely azonban lombhullató.

Ha ettől a funkciótól el tudunk tekinteni, kis testű madarak kiváló élettere lehet bármely lombhullató cserjés. Tűztövis, galagonya, kökény, som- és berkenyefélékből változatos, formára nyírható sövényt nevelhetünk, melyek tavasszal virágpompával, ősszel pedig színpompás bogyótermésükkel örvendeztetnek meg minket és a kertünkben élő állatokat.

A Magyar Madártani Egyesület honlapján sok példát találhatunk, ha szeretnénk igazi madárparadicsomot varázsolni házunk köré. Fészkelésre egyelőre alkalmatlan udvarunkba már most több típusú odút és költőládát is kihelyezhetünk abban a reményben, hogy vendégül látunk majd egy-egy seregély- vagy vörösbegycsaládot, de azt tudnunk kell, a madarak életösztöne azt diktálja, hogy csak olyan területen költsenek, fészkeljenek, amelynek közelében biztosított számukra az elegendő, változatos élelem.

Tikkasztó melegben mindenképp helyezzünk ki vizet is; a méhek is, a madarak is értékelni fogják, ám etetni a madarakat tavasztól már nem szabad.

Vízgazdálkodás – csak okosan

Már előkerült az öntözés, amely a mutatós gyephez elengedhetetlen; a legtöbb helyen csapvízzel, tehát ivóvízzel történik. Ez rendkívül pazarló, és nem is tudjuk, meddig áll rendelkezésünkre. Felesleges optimizmus berendezkedni arra, hogy a jelenlegihez hasonlóan „korlátlanul”.

A vízkorlátozás nem csak Ausztráliát, Dél-Afrikát, vagy Indiát érinti; érdemes nyári időszakban fülelni az efféle hírekre, mert az előrejelzések alapján ilyenekből sajnos egyre többet fogunk hallani. A vízkorlátozás rendkívül népszerűtlen lépés; a kormányzatok, önkormányzatok valóban csak abban az esetben élnek vele, ha az igazán indokolt, de sajnos az öntözött gyepek és a fűthető medencék korában indokoltnak tűnik a felsőbb szintű szabályozás, ha már az önkontrollra ennyire nem számíthatunk. Nyáron egy kicsit sárgább a fű, ezt el kell tudni fogadni. Igyekezzünk minél több esővizet összegyűjteni és lehetőleg a csepegtetéses öntözésre átállni, ha valóban szükséges.

Már a kerttervezésnél fontos figyelembe vennünk a talajtani adottságokat is. Ha meszes, szikesedésre hajlamos, gyengén víztartó területen élünk, például egy homokháton, akkor ide felesleges agyagos, kötött, víztartó talajt kedvelő fákat telepítenünk, mert garantált a kudarc. Ha megtetszik egy lágyszárú, de nem kompatibilis talajunk minőségével, neki még komposztálással, tőzegeléssel, számtalan talajjavító módszerrel „járhatunk kedvében”, viszont ha már cserjéről van szó, érdemesebb egy nagyobb dézsában gondolkodnunk, hisz a talajjavítás csak addig eredményes, amíg a növény gyökérzete el nem éri az eredeti talajszintet.

Hasznosítás – saját snidlinget a körözöttbe!

Ha sikerült túllépni a tujadominancia kérdésén, a növényválasztásnál behozhatunk gyakorlati szempontokat is. Az élelmiszerpazarlás a túlfogyasztás egyik tartópillére. Elkerülésében sokat segít egy jól átgondolt kert. Néhány cserép paradicsom, pár bokornyi fűszernövény talán nem menti meg a bolygót, de a sok kicsi sokra megy elve alapján meglepően fontos lépés. Egyre divatosabb a városi kertészet, a balkonok kihasználtsága nő, és itt most nem a rozsdásodó biciklik és elrepedt lavórok tárolására gondolok. Egy cserép snidling gondozási igénye nulla; veri az eső, betakarja a hó, kizöldül, elvirágzik, szórja szét a magját; jövőre újrakezdi. Körözöttbe és tojáskrémbe pedig isteni.

Ezzel a városi trenddel ellentétben szomorú látni, hogy vidéken vagy a kertvárosokban mennyire nem hasznosítják a zöldfelületeket. Nemhogy friss fűszernövények, veteményeskertek, de a gyümölcsösök is kiveszőben, mert nem érünk rá és már nem is értünk a gondozásukhoz. Az évenkénti metszés gondolata riasztó lehet, azonban nem muszáj gyümölcsfával kezdeni az ültetést. A ribizlibokrokat például nem kell metszeni, van belőlük piros, sárga, fehér, fekete. Az egres hasonlóképp kis helyigényű, kapható belőle magastörzsű is, még lehajolni sem kell a szüreteléshez. A kerítés tövébe ültessünk málnát, szedret, a szomszéd is hálás lesz érte, a gyerekek pedig imádják csipegetni. Egyetlen dinnyepalánta októberig két-három gyümölcsöt is megterem. Nagyon klassz érzés várni rá és izgulni, vajon elég érett-e, munka pedig semmi sincs vele.

Számtalan olyan növény van, amit egyszer elültetünk, aztán magától teszi a dolgát. Például a sóska, a kapor, a mángold, a rukkola, amely nem fagy el, vagy egyszerűen magról újrasarjad.

Persze nem csak annak örülhetünk, amit magunk ültetünk, emellett bátran hasznosítsuk a természet ajándékait is, hisz a biodiverz kertben biztosan megjelenik a csalán, a kamilla, a menta; mindegyik kiváló teaalapanyag. A merészebbek friss salátát is készíthetnek a „gizgazokból”, hisz a tyúkhúr, a pitypanglevél vagy a kövér porcsin is fogyasztható. Tágítsuk a horizontunk, próbáljunk ki valami újdonságot!

Ugyanakkor nem árt résen lenni; egy klímatudatos kertész a nagy szabadság jegyében sem hagyja elszaporodni háza körül az invazív fajokat, amelyek onnan könnyedén továbbterjedhetnek, például a bálványfát, kőrist, akácot, bodzát. „Fegyelem kérdése…

Szelíd növényvédelem

Talán mondanom sem kell, hogy az ökotudatos kert egyben bio is, tehát vegyszermentes (a bio témakörről ebben a cikkünkben írtunk).

A krumplibogarakat egyenként leszedegetni régen sem tartozott a kedvenc munkák közé (főleg a gyerekek feladata volt); ma az elterjedt poloskafajokkal küszködünk, amelyek a barackot, paradicsomot károsítják. A levéltetvek a rózsa tipikus kártevői, de számtalan más is előfordulhat a gombás megbetegedéseken át az atkákig.

Növénytársításokkal azonban sokat tehetünk a megelőzés érdekében. Régóta tudjuk, hogy ez nemcsak a terméshozamot növelheti, mint a magas tápanyagigényű bimbóskel és a nitrogéntermelő borsó esetében, hanem megvéd a kártevőktől is. A káposztalepke például nem állja a paradicsom szagát, a körömvirág a fonalféreg ellen, a büdöske pedig a tetvek ellen nyújt védelmet a növényközösségben.

Ha konkrét problémára keresünk megoldást, mert már beütött a baj, mindig igyekezzünk a legkevésbé romboló módszert választani, saját egészségünk érdekében is. A vegyszerek akkor is felhalmozódó méreganyagok, ha körültekintően alkalmazzuk őket.

Készítsünk erjesztéssel, forrázással növényi leveket rovarirtók helyett, hisz ezek egyben erősítik, táplálják is növényeinket. Kísérletezzünk bátran! Az interneten, például a gazigazito.hu oldalon rengeteg hasznos tippre bukkanhatunk. Van, aki a csalánra esküszik, mások a kamillára, a fokhagymára. Tapasztaljuk ki, hogy az ún. szelíd növényvédelem mennyire sokféle praktikát tartogat – a csalántól a kamillán át a fokhagymáig – a kemikáliák egészségtudatosabb alternatívájaként.

A trágyázásra ugyanez vonatkozik, a műtrágyák roppant káros mellékhatásairól itt olvashat bővebben, de talán az is belátható, hogy egy háztáji kiskertben nincs is szükség az ipari mezőgazdaságéhoz hasonló őrületes hozamokra, helyette van egy több ezer éves módszerünk, amit lelkiismeret-furdalás nélkül alkalmazhatunk: komposztáljunk!

Komposztáljunk?

A műtrágyák helyett a talajjavítás legtermészetesebb módja a komposztálás, amely a környezettudatosság meglehetősen magas szintjét képviseli manapság, számomra érthetetlen okból. Az ódzkodók legelterjedtebb érve esztétikai, illetve a kellemetlen szagoktól való félelem szokott lenni. Azonban a jól kezelt komposzt nem rohad, nem büdös, csak fermentálódik, szép csendben átalakul.

Az udvar végében, egy eldugott szegletben, akár egy csinos sövény mögött rendkívül egyszerűen kialakítható egy komposztáló, de készen is számtalan változat kapható. A szerves hulladék a háztartási hulladék harmadát is kiteheti, ami elég tetemes mennyiség ahhoz, hogy az amúgy is megtömött szemetest tovább gyarapítsa. Kertes házban persze nem csak zöldség- és gyümölcshéj, hanem levelek, ágnyesedék, levágott fű is gazdagíthatja a komposztálót, de a tojáshéjtól a teafilteren át a kávézaccig rengeteg mindent elnyel, és már következő tavasszal hasznosítható, tápanyagdús földet nyerünk belőle, amit virágaink, bokraink is meghálálnak. Éppen ezért nem csak annak érdemes komposztálnia, aki veteményesben gondolkodik. A Humusz Ház honlapján szemléletes, közérthető anyagok segítik a kezdeti tájékozódást. Semmi tudományos ördöngösségtől nem kell tartani, nincs benne nehézség, csupán akarat és elhatározás kérdése.

Haladóknak

Ha még ennél is elkötelezettebbnek érezzük magunkat és nagyobb terület áll rendelkezésünkre, érdemes erdőkertet kialakítani, amely csodálatos „hobbi” és óriási kihívás is egy kertésznek. Az erdőkert egy önfenntartó ökoszisztéma, amely gondos tervezés után minden földi jóval ellátja tulajdonosait. Hosszabb távú projektet jelent; a permaforum.hu oldalán egy olyan kutató biológus házaspár hasznos tapasztalatait olvashatják, akik hetedik éve foglalkoznak saját erdőkertjük bővítésével a Fejér megyei Száron.

Annak, aki még ennél is nagyobbat szeretne fordítani a kertjén keresztül akár az életmódján is, és még az állattartástól sem riad vissza, hasznos lehet megismerkednie a permakultúra módszerével. Jó szívvel ajánlom ezt a gondolatébresztő filmet; hangulatos betekintést nyújt ebbe az Ausztráliából származó kerttervezési rendszerbe, amely ötvözi a régi falusi állattartó agrárgazdálkodást a legmodernebb szemléletű, fenntarthatóságot előtérbe helyező aspektusokkal. Ez a típusú gazdálkodás a természetre, a kertre, mint össz-egészre tekint, amelyben minden résztvevőnek megvan az őt megillető helye; nem kizsigerelésre, hanem együttélésre rendezkedik be.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nemcsak egy nagy, drasztikus áttörés útján, hanem apró, de tudatos, kitartó lépésekkel is eljuthatunk a fenntartható kertműveléshez. Ha hajlandóak vagyunk saját szempontjainkat egy picit háttérbe tolni és némi kompromisszumot kötni környezetünk védelme érdekében, biztosak lehetünk benne, a harmonikus együttélés az ökoszisztéma minden résztvevője számára gyümölcsözőbb lesz: a kertünkben legalábbis szó szerint.

Források: itt, itt, itt, itt, itt és itt

A kiemelt kép forrása: pexels.com

Az eredeti cikk megjelent itt

18990cookie-checkA klímatudatos kert