Az Utcajogász Egyesület emberek jogait és érdekeit védi – hajléktalan és lakhatási szegénységben élő emberekét. Önkéntes jogászok és joghallgatók dolgoznak az egyesületnél. Péntek délutánonként a Blahán személyesen is találkozhattok velük. A csapat egyik tagja mesél a szervezetről és a személyes ügyfélfogadás szüneteléséről. Szabó Noémi interjúja Dr. Takács Ádámmal.

Szabó Noémi/abitbetter: Az Utcajogász csapatát nagyrészt jogászhallgatók és már végzett jogászok alkotják. Te hogyan kerültél a csapatba?

Takács Ádám/Utcajogász Egyesület: Amikor az egyetemről hazajártam pár napra, mindig a Déli pályaudvarról ment a vonatom. Előfordult, hogy lekéstem az utolsót, emiatt három órát kellett várnom a pályaudvaron. Ilyenkor gyakran beszélgetésbe elegyedtem az ott lévő hajléktalan emberekkel, hogy ne aludjak el – így volt már egyfajta kapcsolatom velük.

A jogi egyetemen fel kellett vennünk több szabadon választható tantárgyat. Másodéves voltam, amikor találkoztam az Utcajogász jogklinika elnevezésű fakultatív kurzussal. Megtetszett. A kurzus egy egész napos workshoppal kezdődött, ahol megismerkedhettünk az egyesülettel, a várhatóan előforduló esetekkel és hajléktalan aktivistákkal is. Elmentem erre az órára, aztán itt ragadtam. Ezután már ügyelnünk kellett a mentorunkkal egy pénteki napon a Blahán. A beérkezett ügyek közül választanunk kellett egyet, amit aztán a mentorunk segítségével továbbvittünk. A kurzus óta, négy éve tagja vagyok az Utcajogásznak.

SZ.N.: Hol dolgozol, amikor nem az utcán önkénteskedsz?

T.Á.: Másfél éve egy ügyvédi irodában dolgozom heti 40 órában. Az iroda cégügyekkel és társasági joggal foglalkozik, semmi köze nincs a hajléktalansághoz.

SZ.N.: Mi motivál, hogy hétről hétre tovább csináld?

T.Á.: Egyrészt szeretném segíteni ezeket az elesett polgárokat. Nagyon sokszor egy átlagember sem érti a bonyolult jogi szövegeket, ha bemegy egy kormányhivatalba vagy kap egy hivatalos levelet, ehhez képest a hajléktalan emberek még kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. Folyamatos támadás alatt állnak csak azért, mert belekerültek ebbe a borzalmas helyzetbe – legtöbbször önhibájukon kívül.

Másrészt mindig is élt bennem egyfajta tenni akarás. Szerintem egy jogásznak az is feladata, hogy időnként pro bono (önkéntes) ügyeket is vállaljon. Így az ő életükről szóló jogi ügyek, mint például az életvitelszerű közterületi tartózkodás büntetése, nemcsak elmennek a fejük fölött, hanem megértik az eljárást, és tehetnek ellene. A legkisebb segítség is sokat jelenthet, ezért olyan jutalmazó őket támogatni.

Harmadrészt jó a társaság, nagyon sokat tanulok a kollégáimtól. Amíg egyetemre jártam, másképp nem találkoztam volna testközelből ezekkel az esetekkel.

Forrás: Krizbai Domokos

SZ.N.: Mennyi időt töltesz hetente a hajléktalan embereknek nyújtott jogi segítségnyújtással?

T.Á.: Változó. Attól függ, mennyi ügyet kezelek párhuzamosan. A legkevesebb az heti 1-2, a legtöbb 20 óra. Átlagban mondjuk heti 4-5 óra.

A tevékenységünk úgy néz ki, hogy péntekenként kimegyünk a Blahára, megismerkedünk a hozzánk fordulók ügyével, és az éppen kint lévő jogász lesz az ügy gazdája. Ha egyszerre több ügyfélnek van releváns ügye, amivel kiemelten foglalkozunk, akkor azzal sok munka van.

SZ.N.: Miért tartod fontosnak ezt a szervezetet és a munkáját?

T.Á.: Az Utcajogászhoz hasonló munkát egy szervezet sem végez Magyarországon. Vannak jogvédő szervezetek, például a Magyar Helsinki Bizottság (civil jogvédő emberi jogi szervezet, az emberi méltóságot és a jogállamot védelmezi), a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért), a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány stb. De a hajléktalan emberek jogaival senki sem foglalkozik. Mi vagyunk az egyetlen jogvédő szervezet, ami kifejezetten az ő érdekeikkel foglalkozik. Mivel az állam nem hajlandó emberszámba venni ezeket az állampolgárait, mi vagyunk azok, akik megpróbáljuk ezt kikényszeríteni. Hisszük, hogy mindenkinek jár a jogi védelem, hiszünk abban, hogy a lakhatáshoz való jog egyrészt létező jog, másrészt annak valóban érvényesülnie kell Magyarországon.

A lakhatás az alapja mindennek, ha az kibukik valaki alól, az rengeteg más problémát generál, képtelenség onnan továbblépni és felépülni.

Magyarországon még azok közül is sokan nehezen boldogulnak, akik lakásban élnek. Az országban 30 ezer hajléktalan van, és emellett a lakosság jelentős hányada lakhatási szegénységben él. Azokat tekintjük lakhatási szegénységgel érintetteknek, akik megfizethetőségi, lakásminőségi és energiahatékonysági, területi, illetve jogi szempontból az átlagosnál rosszabb, kiszolgáltatottabb helyzetben élnek. Az Eurostat 2017-es felmérése alapján hazánkban a lakosság 30,6%-a a havi jövedelmének több mint 40%-át költi lakhatáshoz fűződő költségekre.

A szervezetben 27 önkéntes jogász vagy jogászhallgató van, akik segítenek a hajléktalan személyeknek, és ezzel megmutatják a magyar társadalomnak vagy akár csak a jogásztársadalomnak, hogy érdemes ilyen munkát végezni.

SZ.N.: Mi volt a legemlékezetesebb eseted eddig?

T.Á.: Az Alaptörvény a hajléktalanságot társadalmi probléma helyett bűncselekményként kezeli, emiatt 2018 őszén/2019 tavaszán elindult egy nagy kriminalizációs hullám, amely során az egyik ügyfelünket fogva tartották, de mivel a bíróság nem tudta megállapítani, hogy az ügyfelünk elkövette ezt a szabálysértést, kiengedték a fogdából. Az élmény, ahogy a rendőrség előtt vártuk, bizonyította, hogy van értelme annak, amit csinálunk.

Forrás: Rab Gitta

SZ.N.: És mi volt a legmegrázóbb?

T.Á.: Amikor kunyhólakókat látogattunk meg, és velük beszélgettünk. Ha azt mondom, hogy hajléktalan  vagy kunyhólakó, akkor már egyből megbélyegzem őket, de miután beszélek velük egy percet, egyből rájövök, hogy ugyanolyan emberek, mint én. A nő fogta a kezemet és sírt, annyira megrázó volt, hogy utána rengeteg mindent átértékeltem az életemben.

SZ.N.: Egy Utcajogász munkájában melyek a legfontosabb, legtöbbször előkerülő jogterületek?

T.Á.: Az ügyfeleink nagy része nem hajléktalan, hanem lakásszegénységben élő ember. Bérleti jogvitákkal keresnek minket, mondjuk mert nincs bérleti szerződésük. Azt kérdezik, ki lehet-e őket lakoltatni. Arra kérnek, hogy segítsünk értelmezni a levelet, amit a bíróságtól vagy a rendőrségtől kaptak.

Előfordul, hogy valamilyen tartozásukat akarják rajtuk behajtani, és a végrehajtótól kapott levél jogi szakszövegét „fordítjuk le” nekik.

Sok munkajogi vitából eredő ügyünk is van, mivel sokszor feketén vannak foglalkoztatva, és nem akarják kifizetni őket.

Egy hajléktalan ember a rendőrök szemei előtt van egész nap a közterületeken, ezért gyakrabban büntetik meg olyan szabálysértésért, mint hogy elejtett egy zsebkendőt.

A legújabb tendencia, hogy a kormányhivatal éves felülvizsgálathoz köti a szociális ellátás folyósítását. Tehát ha például valakinek le van vágva az egyik lába, évente bizonyítania kell azt. Viszont ha nem újítja meg az orvosi igazolását, akkor a hivatal, anélkül, hogy az illető jogosult lenne, mégis tovább utalja a járandóságot. Majd az éves felülvizsgálatnál mindez kiderül, és visszakövetelik a 300 ezer forintnyi ellátást. Ekkor vagy egyben kell visszafizetnie, vagy letiltják a fizetéséből, ha van bejelentett munkahelye. Ezekben az ügyekben nekünk kell eljárni: kérjük, hogy méltányosságból csökkentsék vagy engedjék el az összeget, hiszen egy hajléktalan embernek nincs a zsebében ennyi pénz.

SZ.N.: A pandémia idejére szüneteltetitek a személyes ügyfélfogadást, de telefonon és online elérhetnek titeket az ügyfelek. Mennyire esett vissza ezzel a felkeresések száma? Hogyan kell elképzelni egy otthontalan ember telefon- és internetelérését?

T.Á.: Egy átlagos személyes ügyfélfogadáson a jogászok felvesznek legalább 2-2 ügyet, és azon túl legalább 10-10 klienssel beszélnek és adnak nekik egymondatos jogi tanácsot vagy irányítják tovább őket. Jelenleg Facebook Messengeren tartunk online ügyfélfogadást, itt kb. fele annyi megkeresés érkezik, mint amennyi egy jogásznak szokott jutni egy blahás délután alatt. Az e-mailek száma nagyjából hasonló.

Bízunk benne, hogy hamarosan visszatérhetünk a Blahára, és újra az ügyfeleink közelében dolgozhatunk!

Forrás: Chripkó Lili

SZ.N.: Miért érdemes hozzátok csatlakozni? Mit üzennél ezzel kapcsolatban a jogászhallgatóknak és a már dolgozó jogászoknak?

T.Á.: Az Utcajogász egy olyan tapasztalati tőkével rendelkezik a lakhatással és szabálysértésekkel kapcsolatos jogi ügyekben, ami szerintem egyedülálló. Van legalább 5 olyan tagunk, akiknek specialitása a lakhatási jog, mellettük rengeteget lehet tanulni.

A szervezet mindenki számára nyitott, egy évben kétszer van felvételink, stratégiai célunk a tudatosság növelése a jogászokban.

SZ.N.: Mit tehetünk mi, nem jogászok, a hajléktalan embereket ért igazságtalanságok ellen?

T.Á.: A hétköznapokban az apró dolgok is messzire vihetnek. Ha egy átlagember látja, hogy egy rendőr vegzál egy hajléktalan személyt, a következőket teheti:

  • odamehet és megkérdezheti a rendőrt, hogy mi történik,
  • felvételt készíthet az esetről, vagy
  • felveheti velünk a kapcsolatot, ha azt látja, hogy valakit bevisznek a rendőrségre.

Önkéntesként bárki csatlakozhat A Város Mindenkié csoporthoz, ezzel segítve az érdekvédelmi munkájukat.

Gondoljunk bele, hogy ezek az emberek nem önszántukból vannak az utcán. Akinek kiesik kéthavi bevétele, könnyen az utcára kerülhet. Ne hibáztassuk a hajléktalan embert azért, mert hajléktalan!

A kiemelt kép forrása: Utcajogász Egyesület

Az eredeti cikk megjelent itt

15990cookie-check„Ne hibáztassuk a hajléktalan embert azért, mert hajléktalan!”