A címben szereplő kérdésre ugyan nem tudom a választ (bár manapság egyre „divatosabb” valamitől-bármitől függni), de az biztos, hogy mi, a honlap szerzői, nagyon szeretünk olvasni. Éppen ezért most, A könyv és a szerzői jogok világnapján, elmeséljük nektek, miért és hogyan kezdtünk el rajongani a könyvekért, hogyan lett ebből „függőség” és még egy-egy könyvajánlót is kaptok tőlünk: a kedvenc könyveinket fogjuk bemutatni. Olvassátok szeretettel közös írásunkat :)

Hittaller Ádám

Kisgyerekként, még csodálva a felnőtteket, elképedve néztem, hogy milyen hatalmas, terjedelmes könyveken rágják át magukat rendíthetetlen tempóval és kitartással. Több száz oldalnyi összefüggő szöveg – számomra maga a végtelen – szemmel láthatóan meg sem kottyant nekik, miközben én gyermekenciklopédiák rövidke cikkeit bogarásztam a magam döcögős módján. Aztán egyszer, talán születésnapomra, megkaptam az első igazi “nagykönyvemet”, Karl May-től a Winnetou-t. Kb. A4-es formátumú, négyszázvalahány oldalas, tömören, apró betűkkel nyomtatott könyv, amely óriási kihívásnak tűnt. Hosszú heteken keresztül feküdtem Mamáék kerti hintáján a körtefa alatt, mire végigküzdöttem magam a hosszú, bonyolult, gyakran komor, ijesztő és igazán felnőttesnek tűnő történeten, és hősnek éreztem magam, amikor végeztem vele, főleg azért, mert az akkori benyomásaim alapján a legtöbb regény háromszázvalahány oldalas, én pedig rögtön négyszázvalahánnyal kezdtem, ami, lássuk be, nem elhanyagolható mértékben emelte az amúgy elhanyagolható presztízsemet.

Greg Egan: Diaszpóra

Az Introdus utáni időkben járunk; az emberek egy része halhatatlan robottestekbe bújva járja a végtelen űrt, a Földön kényükre-kedvükre átalakított maradék húsvérek csoportjai dacolnak a mellettük elszáguldó idővel, a mélyben, a poliszoknak nevezett, egész világokat szimulálni képes szuperszámítógépeken pedig szoftver-polgárok futnak a valós időnél nyolcszázszor gyorsabban. A Konishi polisz digitális méhében éppen egy Árva fogan, a tulajdonságmezők fehér foltjainak felfedezője, a stagnálás elkerülésének újabb záloga. Egy megfejthetetlennek tűnő asztrofizikai rejtély és egy végső veszélyt hordozó katasztrófa miatt az Árvával együtt kirajzik a galaxisba a Diaszpóra, hogy válaszokra vagy menedékre leljen. 

A Diaszpóra a ma olvasója számára felér egy egzisztenciális lázálommal, hiszen Greg Egan azonnal lerombol mindent, ami jóleső, ismerős kereteket és egyszerűséget kölcsönöz a létezésünknek. A történet azonban fejezetről fejezetre annyira erős és lenyűgöző (és néha komoly fejtörést, utánaolvasást követelő) elemeket vonultat fel, amelyek akár önmagukban is egy-egy teljes regény alapjául szolgálhatnának. A Diaszpóra nem könnyű olvasmány, ízig-vérig kemény sci-fi, mégis kétségkívül lebilincselő, a kezdeti digitális elmebúvárkodástól a minden elképzelhető (és elképzelhetetlen) dimenzión átívelő utazáson át egészen az elsöprő erejű, kíméletlenül kiüresítő, mégis gyönyörű befejezésig.

Szabó Noémi

Számomra az olvasás már régóta hobbi, de ez nem volt mindig így! Gyerekkoromban az anyukámmal legalább ezerszer felolvastattam Petőfi Arany Lacinak c. versét, melynek első harmadát még mindig tudom fejből (és az anyukám is). Később mégis meggyűlt a bajom az általános iskola alsós kötelező olvasmányaival: azóta sem tudom, miről szól a Kincskereső kisködmön, soha nem olvastam el a Lassie hazatért és az Egri csillagoknak sem jutottam a végére. De A Pál utcai fiúk megváltoztatott mindent, az egyik kedvenc könyvem lett, többször is elolvastam már – pedig ilyet nem sűrűn csinálok! Azóta szerencsére szeretek olvasni :)

Patrick Rothfuss: A szél neve és A bölcs ember félelme (A királygyilkos krónikája első és második kötete)

A szél neve a háromkötetes fantasy első könyve, melyben egy pihekönnyű történet elmesélését „hallgatva” (ugyanis az idős kocsmáros a saját fiatalkorát regéli el) merülhetünk el egy hős – Kvothe – születésének sztorijában. A történet: egy vándorszínész fiú elveszti a szüleit és számos viszontagság után jelentkezik az Egyetemre, ahol mágiát tanul (megjegyzem, az író fantasztikusan írja körül a varázslás nehézségeit), mivel tehetséges mind a tudományokban, mind a művészetekben, hamar becsvágyóvá válik, de miután egyszer-kétszer megégeti magát, ráébred saját korlátaira. Mindeközben keresi azt a valakit, aki kioltotta szülei életét.

Mivel az író az angolszász mondavilágot veszi alapul, a történetben és a karakterekben nem hoz sok újat, de a megfogalmazása annál többet ad! Elbővülő, ahogy a mesélő elmondja saját élettörténetét és legendáját, ami már túlnőtt rajta és fárasztja – mindezt nem kevés iróniával és humorral.

A bölcs ember félelme a krónika következő része: a mesélésben a második nap, a fiatalkori sztoriban pedig a „hős küldetése” (némi kitérő az egyetemi évek során). Összetűzése egy nemesifjúval elüldözi az Egyetemről, ezután gyilkossági kísérletet leplez le, legendás zsoldosok művészetét sajátítja el, tündék világát fedezi fel, szóval a cselekmény változatlanul izgalmas, a kerettörténet egyre rejtélyesebb. A magyar fordítás itt is csodálatos: nagyon szép régies kifejezéseket használ, mégis könnyen olvasható.

Már nagyon várom a harmadik kötetet – szeretnék ismét elmerülni ebben a mesés világban!

Szántó Ildikó

Réti László: Panda

Olvasok olyan könyveket is, amelyek bölcsességeket fogalmaznak meg, bővítik a tudásomat, azonban leginkább a szórakoztató tartalmú írásokat élvezem. Számomra ez azt jelenti, hogy a történet izgalmas vagy vicces. Amikor pedig mindkét feltétel egyszerre teljesül, az ám az igazi örömforrás. Ezért is ajánlom szeretettel Réti László Panda című könnyed hangvételű krimijét, hiszen abban ez teljes mértékben megfigyelhető. A történet egy középkorú nyomozó akcióiról szól, aki a szabályok helyett leginkább a saját elgondolásait követi. Az írás nyelvezete számomra rendkívül mulattató. A szerző a legtragikusabb, legizgalmasabb jeleneteket is úgy fogalmazza meg, hogy sírás vagy megrökönyödés helyett nevetni támadt kedvem. Közben pedig törheti a fejét az olvasó, hogy vajon mi történt valójában, ki a bűnös, miként folytatódnak az események. Az én kedvemet nagyon feldobta az író, remélem, még sokakkal így tesz. :)

Hittaller Anna

Christopher Moore: Biff evangéliuma

Jézus felnőttkoráról, a tanításairól és keresztre feszítésének történetéről sokat tudunk. Azonban az kész rejtély, hogy mi történt valójában a betlehemi jászol és Pilátus udvara között; hogy hogyan lesz egy teljesen átlagos gyerekből (már amennyire átlagos lehet az, aki egész kiskora óta tudja magáról, hogy ő Isten fia) a Bibliából ismert tanító? Nos, ezt meséli el nekünk Biff, aki Jézus gyerekkori haverja volt. Aki, ha már lebeszélni nem tudja a legjobb barátját erről az őrült vállalkozásról, legalább elkíséri a hosszú és veszélyes küldetésre. Biff és Józsua együtt kerekednek fel, hogy megkeressék a három betlehemi bölcset, akik megtaníthatják Józsuát, hogyan is kell Megváltónak lenni. Elvégre még Isten fiának is kell valaki, aki megóvja őt a rá leselkedő veszélyektől, legyenek azok bár banditák, szélhámosok, démonok, szerzetesek, jetik vagy dögös csajok.

Egy régóta létező teológiai űr betöltésére vállalkozott az író ezzel a regénnyel, amelyet, ha jól végiggondolunk – akár így is történhetett volna minden. A komoly téma ellenére egy humoros, szórakoztató és elgondolkodtató művet kaptunk a kezünkbe, amelyen talán a hívő keresztények sem fognak megbotránkozni. :)

Implom Edina

Én most 27 éves vagyok. Ez a történet kb. akkor kezdődött, amikor 2 éves voltam. Gyorsan megtanultam olvasni és írni, majd jöttek a versek. 3 évesen kívülről fújtam Petőfi: Arany Lacinak c. versét. Általános iskolában mindig egész jó tanuló voltam, viszont a kötelezőkkel mindig meggyűlt a bajom. Ezeket utáltam. Még a Vukot is csak szenvedések közepette olvastam el. Jött a „nagymenő” Harry Potter könyvsorozat. Azt sem tudtam, miről szól, pedig minden osztálytársam kezében ez volt, de semmi kedvem nem volt elolvasni. A Pál utcai fiúkból csak a párbeszédeket olvastam el. Aztán anyukám rájött, és hangosan kellett olvasnom a többi kötelező olvasmányt – borzasztó volt. Középiskolában már nem volt akkora szigor, így elsunnyogtam őket, és szinte egyiket sem olvastam el. Nem vagyok rá büszke, ne kövesd a példám! Itt jött a bökkenő!

Meg Cabot: A mediátor

Megláttam a szobatársam kezében egy Meg Cabot könyvet, a címe A mediátor volt, ami egy sorozat része. Egész nap ezt hurcolta magával, így megkérdeztem, miről szól, és megkértem, olvasson fel belőle pár oldalt hangosan. Onnantól kezdve nem volt megállás – ekkor 16 éves voltam. Kölcsönkértem tőle a könyvet, majd a sorozat többi részét (ami megjelent magyarul) megvetettem anyukámmal. A tanulás mellett is bőven elolvastam az összeset kb 3-4 hónapon belül. Nos, igen, nekem sok idő kellett, hogy megszeressek olvasni :) . Itt egy kis ajánló:

Ha éppen 16 vagy (bár manapság akár fiatalabb is), akkor ez tutira érdekelni fog. A főszereplő egy Susannah Simon nevű másodéves középiskolás amerikai lány (könnyű volt a helyébe képzelni magam, hiszen hasonló dolgok érdekeltek, mint őt: pasik, randi, a szülők lehető legnagyobb kihagyása az életemből), és persze egy fiú, aki illemtudó (kicsit régimódi), helyes, okos, védelmező, izgalmas, és 150 éve halott. Igen, a srác egy szellem, aki Suzie szobájában, vagyis a házukban él. Ó, és csak a lány látja, senki más. Ez az alaphelyzet, erre jönnek a bonyodalmak: egy srác az osztályból, akivel az első randijára megy, egy különös nő, aki egy bizonyos „Vörös” ismerőse, és Suzie-nak meg kell találnia ezt a személyt. Mivel látja a szellemeket, így neki kell segíteni a lelkeknek továbblépni, ez néha izgalmas és félelmetes helyzeteket szül. Susannah élete egészen más, mint bárki másé, majdhogynem misztikus. A szíve Tad-ért dobog, aki persze az összes lány szívét megolvasztja, de egy helyes szőke szellemsrác mindig lehozza Suzie-t a földre, és együtt kerülnek szerelmes, kihívásokkal teli helyzetekbe…

Ezután Meg Cabot egy másik könyvsorozatát is elolvastam, amit Jenny Carroll néven írt Hívószám 1-800 címmel. Ezek után sem lettem „szellemtudós”, vagy ilyesmi, de a könyvekhez megjött a kedvem, rengeteget olvasok azóta is (ha az időm engedi). De az Igazi csak ezek után jött: J. K. Rowling: Harry Potter sorozata :) Ki lehet nevetni, de felnőtt fejjel sokkal jobban beleéltem magam, mintha gyerekként olvastam volna. Ma már tudom: soha nem fogok felnőni :)

Vásárhelyi Noémi

Gyermekkoromban sokszor láttam Édesanyámat könyvet olvasni. Nekem is minden nap olvasott mesét. Sokszor még akkor is megkértem rá, amikor már rég tudtam én is olvasni. Volt egy szuper technikája is a könyveink gyarapítására: amikor bármilyen barát vagy rokon meglátogatott bennünket, mindegyiküktől azt kérte, hogy édességek helyett inkább könyvet és gyümölcsöt hozzon nekem ajándékba. Így történt, hogy csoki helyett gyümölcsimádó lettem! No meg a könyvek, azok sem úszták meg a szeretetemet. Sőt, töredelmesen bevallom, hogy én könyvesboltokba járni is szeretek…

Nyírő József: Halhatatlan élet

Gyermekkoromból nem emlékszem egy kiemelkedő olvasmányélményre sem, de később ezt bőven bepótoltam. Mégis könnyű volt kiválasztani a megosztásra leginkább érdemeset. Nem hiszem, hogy ez a könyv eddig sok emberhez eljutott volna. Engem viszont már a címével megfogott a könyvtárban. Elég volt egyetlen pillantást vetnem rá és máris tudtam, hogy hazajön velem. Szinte kiragyogott a többi könyv közül. Akkor még nem sejtettem, hogy egy életre szóló imádat lesz belőle. Ezt a könyvet viszem magammal a leggyakrabban. Legtöbbször csak kinyitom egy véletlenszerű helyen és az adott (valahogy mindig kedvenc) részt olvasom el belőle. A nagymamámnak is rengetegszer olvastam fel belőle. Elképesztő, de amikor Kanadában voltam fél évet, ott is megtaláltam a könyvtár magyar részlegén (mert hogy ilyen is van) a kisvárosban.

Na de akkor már ejtek néhány szót magáról a könyvről is. Ez a csodálatos könyvecske az előző századba, a székelyek életébe kalauzol el minket, és mivel én is szegről-végről székely leány vagyok és a kedvencem a székely humor, azt hiszem, ügyesen megtalálta a zsák a foltját. De ez még mind semmi!

A történeten kívül (körötte és benne) ott vannak a csodálatos szavak és kifejezések. Na, azok miatt igazán zseniális ez a könyv! Sőt, azt is megsúgom, hogy azért jobb óvatosnak lenni vele, mert a szavak akaratlanul is belemásznak a szókincsbe. Velem legalábbis így történt, és mivel egész nap gyerekek között vagyok, bőven ragad rájuk is, mert nagyon tetszik nekik (ők pedig ugye sok mindent hazavisznek).

Szóval, ha szereted a székely humort és a csavaros észjárás mellett az érdekes történetmesélést és a különleges szavakat is (és szeretnéd érteni a következő generációk szava járását), akkor tessék elolvasni Nyírő József: Halhatatlan élet című zsenialitását!

Szűcs Norbert

William McDonough & Michael Braungart: Bölcsőtől bölcsőig

Már első ránézésre is érdekes olvasmánynak tűnt, de amikor először a kezembe vettem, feltűnt, hogy szokatlan a tapintása, és egy kicsit nehezebb is, mint egy átlagos könyv ebben a méretben. Később megtudtam, hogy ez szándékos, és a szerzők tudatos anyagválasztásával kapcsolatos. Már az első fejezet teljesen magával ragadott, pedig nem egy Agatha Christie regényről van szó. Pontosan ilyen témájú olvasmányra vágytam, ugyanis az elmúlt években egyre jobban elkezdett foglalkoztatni a fenntartható fejlődés filozófiája, főleg azért, mert egy nagyobb multinacionális cég mérnökeként hatalmas űrt érzek ezzel a témával kapcsolatban. Látszólag mindenki egyre zöldebb gondolkodású, de a valóság még ugyanazt a majd kétszáz éves, elavult gazdasági szemléletet mutatja, amely az első ipari forradalom idején alakult ki: többet, gyorsabban, hatékonyabban, na és persze olcsóbban. Hiába okoz súlyos károkat a természetnek és az emberiségnek ez a stratégia, olyan, mintha bele lenne kódolva minden gazdasági szereplőbe. Ez alapján csak a folyamatos gyarapodás által lehet versenyképesnek maradni, különben a versenytárs felülkerekedik, az üzlet hanyatlik. De vajon hova vezet ez a felületes ökonómiai szemlélet?

Termelés, fogyasztás és gyarapodás, avagy kiaknázás, pazarlás és hanyatlás? Ha a földi ökoszisztémát érintő emberi folyamatokat egészükben vizsgáljuk, nem pedig egy ország vagy gazdasági szövetség szemszögéből, akkor bizony nem egyszerű optimista jövőt képzelni a 21. század elkövetkező évtizedeire. A különböző nemzetek kormányzatai ugyan már jóval többet tesznek a környezettudatosság jegyében, mint akár egy évtizeddel ezelőtt, de még a legzöldebb megavállalatok, valamint a legenergiatudatosabb nemzetek sem tudják teljesen megreformálni a haszonorientáltság és a gazdasági növekedés jegyében hozott döntéseiket. Mára világossá vált, hogy a folyamatos gazdasági fejlődés a jelenlegi formájában nem kivitelezhető az ökoszisztéma jelentős károsítása nélkül.

Vajon segít a saját és más élőlényekkel megosztott környezetünkön, ha mindig egy kicsit jobbra vagy kevésbé rosszra törekszünk? Az építész-vegyész szerzőpáros az ilyen és ezzel kapcsolatos témákat feszegeti a Bölcsőtől bölcsőig című könyvében.

A szerzők elrugaszkodott gondolkodásmódját tükrözi már a könyv anyaga is, hiszen speciális műanyag lapjait (DuraBook Technológia) hatékonyan újra lehet hasznosítani (upcycling – értéknövelő újrahasznosítás) akár egy teljesen új könyv lapjaivá, illetve annak tintáját egy speciális eljárással ki lehet nyerni a lapokról, és újra nyomtathatóvá tenni. Ezenkívül a könyv strapabíró és vízálló is, hogy minél hosszabb élettartamot biztosítson a felhasználónak. A Bölcsőtől bölcsőig ezáltal több mint egy átlagos termék. Arra lett tervezve, hogy egy minél hosszabb első élettartam után is tovább lehessen használni új formában. A hulladék mint fogalom nem létezik a szerzők izgalmas jövőképében.

A könyv rengeteg érdekes témát ölel fel az upcycling és downcycling összehasonlítása, az életciklus-elemzés és az „öko-hatékonyság” témaköreiben. Különösen szemfeltáró, ahogy történelmi áttekintést nyújt az ipari forradalomtól kezdődően, és bemutatja, hogy miként váltunk egy kiaknázó, túlfogyasztói társadalommá. Nem arra buzdít, hogy kicsit jobban, mindig kicsit hatékonyabban törekedjünk a hulladékmentességre és az anyagok hatékony felhasználására, hanem egy teljesen új, alternatív társadalmi normát kínál, amelyben a termékek tervezői, felhasználói és újrahasználói mind felelős szerepet játszanak. Az írok olyan termékekről álmodnak, amelyek nemcsak hosszú használatra lesznek tervezve, hanem az élettartamuk után is már előre átgondolt és megtervezett újrafeldolgozáson mehetnek keresztül, hogy értékvesztés nélkül, új formában új élettartamot nyerjenek (Cradle to cradle design).

A könyvet bátran ajánlom azoknak, akik érdeklődnek a fenntartható fejlődés, a környezettudatosság vagy az „upcylcing” fogalma iránt. A Bölcsőtől bölcsőig mindenki számára meglepően új látásmódot kínál, és napjainkban pontosan ez az, amire szükségünk van. Teljesen új, hosszú távú, globális szemléletre, és a régi konvencióink megkérdőjelezésére.

7600cookie-checkVajon lehetünk olvasásfüggők? – könyvajánlókkal