Legújabb sorozatunk egy kismamáról szól. Ági meghív titeket egy baráti csevejre, hogy elmesélhesse mindennapjait, az élete megváltozását, újdonságait. Eddig logopédusként, utazó gyógypedagógusként és egyetemi óraadóként tevékenykedett, július óta viszont mindemellett egy pici lány anyukájaként is. Szabó Ágnes felidézi várandóssága (legtöbbször vicces) pillanatait.

Azt mondják, hogy ahány nő, annyiféle várandósság. Nos, hát ez valószínűleg tényleg így van. Én nem tudok minden kismama nevében nyilatkozni, azonban a saját élményeimet szívesen megosztom veletek.

Szerencsésnek gondolom magam, mert nagyszerű kilenc hónap volt, amíg a kislányomat vártam. Azt leszámítva, hogy az első hetekben gyakorlatilag este hét és délelőtt kilenc között csak aludni voltam képes, más nehézség nem adódott. Úgy gondolom, hogy ez valamilyen szinten azért hozzáállás kérdése is (jó, a rosszulléteket és a komplikációkat nem lehet szabályozni hozzáállással, de van, amit igen). Hogyan is lehet ez? Szerintem, és szerencsére a közvetlen környezetemben élők szerint is,

az állapotos nem beteg, hanem ahogy a névben is szerepel, egy más állapotban van.

Ezzel szemben a terhesség szóban már ott a teher, ami kevésbé pozitív jelentésű. Éppen ezért én nem is voltam terhes egy pillanatig sem.

Mindezek ellenére ne gondolja senki, hogy a várandósság egyenlő 280 nap rózsaszín köddel vagy cukormázzal. Vannak ugyanis olyan dolgok, amikről senki nem beszél. A külső szemlélő csak azt látja, hogy cukin kerekedik az ember pocakja. Van olyan azonban, amit a környezetünk nem lát, és van olyan is, amiket egy idő után kismamaként mi sem látunk…

Hogy a kevésbé megbotránkoztató dolgokkal kezdjem, ott van a talpunk, amit egy idő után nem is olyan könnyű megmosni, hacsak nem vesz az ember ilyen vicces sikálós papucsot.

Forrás: gearbest.com

Én nem vettem, mivel igencsak csiklandós a talpam. Így történt, hogy ha nem szerettem volna koszos lábbal ágyba bújni, akkor bizony tusolás előtt/után egy lavórban kellett áztatni a lábaimat. Ez egyébként nagyon kellemes tud lenni, főleg, ha közben van egy jó könyvünk is, amit olvashatunk.

Na igen, de egy idő után a lábunkon nemcsak a talpunk lesz zavaró. Bizony körmöt vágni sem egyszerű a 30. hét után. Mondjuk nekem előtte sem volt az, mert teljesen alkalmatlan vagyok a körömvágás művészetére. Így lettem várandósan halmozottan hátrányos helyzetű körömtéren (örülök annak, hogy körömlakkot évek óta nem használok, mert gondolom, annak használata külön tanulmány lehetett volna). Azért megoldottam, de megért volna egy-egy videót, ahogy levegővel küszködve próbálom a csipesszel elkapni a fránya körmöket. Még szerencse, hogy nyári babám van, így nem kellett olyan gyakran elvégezni ezt az akrobatamutatványt, mint ha még cipőt is kellett volna viselni.

Apropó cipő. Mivel elég sokáig tartott idén a hideg idő, áprilisban még előfordult, hogy a bakancsot kellett felhúzni… Javaslom, hogy ne kismamaként akarj gyönyörű piros fűzős bakancsot hordani, ahogy én tettem. Tökéletesen megfelelt volna valami kényelmes „belebújós” csizma is. A bakanccsal az a baj, hogy vagy kifűzi az ember, könnyű felvenni, de utána be kell kötni, vagy nem fűzi ki, és nehéz felvenni. Ezt mindenkinek az egyéni ízlésére bízom. Azt hiszem, talán a lábfej témát kiveséztem.

Forrás: pxhere.com

Ahogy írtam, nyári baba. Kevesebb körömvágás, de több szőrtelenítés. Van az a pocak, amikor már borotvával sem megy, mert egyszerűen vagy a kezed lesz rövidebb, vagy a lábad hosszabb, de a kettő nem találkozik egymással. Mondjuk én személy szerint az epilálás mellett tettem le pár éve a voksomat, de sajnos ezt is el kellett felejtenem úgy a második trimeszter vége felé. Én ezen a ponton kényelmi szolgáltatást vettem igénybe, és a kozmetikusomra bíztam az ügyet. Szerintem jó döntés volt. Nem néztem ki úgy, mint a farkasember, és nem kellett különböző mutatványokat csinálnom ahhoz, hogy ez így is maradjon.

Gondolom már kitaláltátok, hogy mi jön a láb után, ha felfelé haladunk. Kitalálni én is kitaláltam, de néhány hónapig csak emlékezetből dolgozva tudtam, hogy mi is ez, és hol van pontosan. Nem is tudom, hogy a „nagypocakos bácsik”, akik nem kilenc hónapig hordják a pocakot, mit élhetnek át nap mint nap. Ugyan annak előtte sem nézegettem minden nap, de a pocak növekedésével már egyetlen nap sem tudtam segédeszköz nélkül szétnézni „odalent”. Nem gondolom, hogy prűd lennék, de női részem karbantartását nem bíznám másra, így itt kiesett a kozmetikus. Mivel nem szerettem volna, hogy dzsungellázban égjek, néha bizony itt is rendet kellett rakni. Ehhez a következőkre volt szükségem: sámli a tusolóban, egy A/4-es méretű tükör, és a borotva. A többit a fantáziátokra bízom. Vicces percek voltak, annyit mondhatok. Általában könnyesre nevettem magam az akció végére, ami így a férjemet is megnevettette.

Szerencsére, ahogy innen felfelé haladunk, úgy egyre barátságosabb területek következnek, amiket látunk pocakkal is, így ezek karbantartása nem okoz fejtörést.

Forrás: pxhere.com

Amik még megcáfolják a kilenc hónap cukormáz gondolatát, azok a test egyéb változásai. Ilyenek a terhességi csíkok (szerencsére nekem csak a hasamon lett, de van, akinek a combját is ellepik, és persze van, akin egyáltalán nincs ilyen), a szőrösödés oda nem illő helyeken – arcon, hason, nyakon – (a fülem mellett volt pár szőke pihe az utolsó hetekben, így ezt is lazábban megúsztam, mint néhány ismerősöm), a has közepén végighúzódó indokolatlan fekete csík (ilyenem nem volt, illetve szülés óta halvány barna van), a folyamatos pisilési inger, vagy a túlzott gázképződés. Utóbbival kapcsolatban egy barátnőm sztoriját osztom meg, aki a várandóssága alatt elég szeles volt. Így történt meg vele, hogy vásárlás közben kisebb égi háborút zúdított a T betűs áruház vásárlóira. Szerencséjére az adott sorban rajta és a férjén kívül kevesen tartózkodtak, így csak mérsékelten volt nagyon ciki a történet.

Na, de mielőtt mindenkinek elmegy a kedve a babavárástól, írok néhány pozitív gondolatot is. Nekem a fent leírt dolgok is vicces, szép emlékként maradtak meg, csak volt köztük olyan, amire előre nem voltam felkészülve.

Az első szívhang, ultrahang, rúgás mind olyan élmények voltak, amiket szerintem soha nem felejt el az ember, és ami az esetleges nehézségeket is elfeledteti velünk.

Forrás: pexels.com

Kislányommal jártam kapcsolatanalízisre, ami során szintén nagyon sokat töltekeztem, és ami biztosan hozzájárult a kiegyensúlyozott, vidám várandóssághoz.

Logopédusként sok gyerekkel foglalkoztam egészen a 34. hétig, így már magzatként sok gyerkőccel találkozhatott a lányom. A „cs” és az „r” hang automatizálása különösen tetszett neki. Volt két történet, amit ha gyakoroltunk a diákjaimmal, mindig élénk rugdalózást váltott ki. Így visszagondolva mégiscsak 280 nap rózsaszín köd és cukormáz a várandósság…

A 2. rész itt olvasható.

A kiemelt kép forrása: pxhere.com

Forrás: itt

11380cookie-checkA várandósság kulisszatitkai – Kávészünet egy kismamával 1.